Mostmár nálunk is van ám (fotó)aukció. Kicsi, eklektikus de a miénk. Legutoljára már az elit vonalba tartozó Kieselbach-nál, 2x is. Az alternatív/töténeti technikákról itt most nem sok blogolni való akad, egy ambrotípa képviseli őket (az se művészeti felhasználás). A magyar vonatkozású anyag meg ilyenkor ugye nem különösség...
A sok, zselatin-ezüst előhívópapíron lévő (fekete-fehér) kép viszont elég változatos neveken szerepel a technika rovatban. (Na persze már az is öröm mifelénk, hogy van valahol technika rovat, sikerült kivívni pár évtized alatt ezt a fel való zárkózást. Hurrá.) Az alkalmazása viszont jelentős fokú tétovaságot sejtet.
A május 11.-i vígszinházi aukció netes katalógusában szereplő ilyen fotóknál (198-202. tétel), 3x a "silver print" meghatározás szerepel, 2x az "ezüstbromid papír színezett". A május 19.-i "Fotó- és grafikai aukció" online katalógusában viszont egységesen "Zselatinos ezüst nagyítás" látható az ilyen képeknél. Van fejlődés.
Míg az előző esetben a szabadságon lévő szakfordító esete és némi szemléleti zavar tapasztalható (a kész képben nemigen van -bromid, ha a fixálás művelete sikeres volt, viszont a színezés révén ezüstszulfid, -szelenid vagy akár arany is lehet a képalkotó anyag. A zselatin nevű kötőanyagról meg nem decens dolog megfeledkezni. De ha lehet, ne az ezüstbromid mintára -- tekintve, hogy a zselatin feldolgozás előtti állapotában tehén volt...) a második eset sokkal szakszerűbb, kivéve a "nagyítás" szó szisztematikus alkalmazását oly esetekben is, mikor a kép kontaktmásolat (mint például a két Székely Aladár féle Ady portré)... Talán a diplomatikusabb "kópia" (papírkép, pozitívkép) szó szerencsésebb lenne alulinformáltság, bizonytalanság esetén.
Tény, hogy a "silver print"-nek nincs még épelméjű műfordítása magyarul, (nyelvújítók hajrá!) de ez a legtöbb esetben zselatin-ezüst papírnál szereplő meghatározás szokott lenni, így huszárvágásilag ekként is lehetne fordítani (mikor tényleg úgy van). Van (ritkábban), hogy csak annyit sikerült felismerni, hogy a képalkotó anyag ezüst, ilyen esetre az "ezüstalapú fénykép" vagy hasonló kifejezést javallanám...
Utópia részleg:
Természetesen, fejlett esetben, bármely addicionális információ hasznos lehet például, hogy a kép modjuk Forte, Fotrtezo gyártmányú/márkanevű, ezüstklorobromid érzékenyítésű, félmatt felületü, kartonvastag, tiszta cellulóz hordozójú (fiber - nem műanyagbevonatú) fotópapírra készült (ha van honnét tudni). Az meg különösen érdekes lehet a jövendő tulajdonos számára, hogy milyen színezéssel készült a kép (persze itt is csak ha van adatforrás), mivel a várható élettartama ettől nagymértékben függ. Meg pesze, hogy volt e színezés egyáltalán. (Nem mindig látszik: az arany, poliszulfid színezésű fekete-fehér kép nem feltétlenül barnás, sőt.) Lehetne még a múzeumi szintű (tartósító) kidolgozás esetét boncolgatni élő szerzőknél, ha a piac ezt amúgy respektálná (anyagilag, szakszerűségből kifolyólag)... Stb.
Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html
Utolsó kommentek