Utolsó módosítás 2026.09.30. 

 

 

Ez a bejegyzés a MAFOT Aperturákon megjelent Magyar tájképek dagerrotipen az Albertinában c. írás folytatása. Itt nyolc, az Albertinában található dagerrotipről képes kiderülni, hogy egy sorozat részei és  mind 1840-es, 1850-es magyarországi településeket ábrázolnak, illetve a nyolcadik egy sírkő arról nem hittük, hogy kiderül valaha, hogy hol van.

 Kiderült. Nagy Zita a FSZEK Budapest Gyűjtemény munkatársa megtalálta:

Az Albertinában őrzött magyar tájképi dagerrotípiák - jellemzően városképek - sorában mindössze egyetlen helyszín maradt, amit mostanáig nem sikerült meghatározni. A természeti környezetben, egy nagy folyam mentén, füves térségen magányosan álló, alacsony kerítéssel övezett emlékmű vagy síremlék képét két felvétel is megőrizte. (FotoGLV2000/10047, FotoGLV2000/10048)   Hosszas keresés után derült ki, hogy a fotókon a Simontsits család Esztergom szentgyörgymezei temetőjében (6/3. p.) ma is álló síremlékére ismerhetünk.  A jelenleg elhanyagolt állapotú, részben darabokban lévő síremlék* nem élvez védettséget, leírást sem találtam róla. A Kemény Arankával (PIM) közösen, idén májusban tett helyszíni bejárás és fotózás, majd utóbb a rendelkezésre álló írott (egyelőre főként az interneten hozzáférhető) források tanulmányozása során a következőket sikerült megtudni. Szentgyörgymező a képek készítésének idején még (szinte) önálló, mezővárosi rangú település volt. A jellegzetes, gótizáló romantikus stílusú Simontsits-síremléket a kisebb magaslaton fekvő györgymezei temető kitüntetett pontján, az 1835-ben emelt Miklósffy-kápolna előtt, annak tengelyében helyezték el. A síremléket ábrázoló két dagerrotípia a kápolna elől készült; a képek hátterében a Dunát látjuk. (Az egykor üres domboldalon azóta megszaporodtak a sírok, a temetőkertet pedig benőtték a fák.) A jellegzetes bimbós faragványokkal díszített, fehér (mész?)kőből készült síremlék leghangsúlyosabb elemeként íves mezőben, szorosan egymás felé fordulva egy angyal és egy kendős (fátylas?) nőalak látható. A dagerrotípiákon a jelenet jól kivehető és azonosítható, annak ellenére, hogy az Albertinában őrzött sorozat többi darabjához hasonlóan a tényleges látványt ezek a felvételek is fordított állásban őrizték meg. A síremléket (banjalukai) Simontsits János (1817-1887) rendelte meg első felesége, Szente Amália (élete 21., házassága 4. évében) 1850. január 26-án bekövetkezett halálakor.  A fiatal nőt 1850. január 29-én kislánya, az 1848. április 27-én, tízhónapos korában elhunyt Simontsits Jozefa mellé temették. A kép a síremlék felállítása idején, talán még ugyanabban az évben, 1850-ben készülhetett.  A korán elhunyt Simontsits(né) Szente Amália a veszprémi Arany Oroszlán patika tulajdonosa, Szente Jakab gyógyszerész és Kopácsy Terézia gyermeke volt; Kopácsy Terézia pedig Kopácsy József (Veszprém,1775 - Esztergom,1847) székesfehérvári, majd veszprémi püspök, 1838-tól esztergomi érsek, hercegprímás közeli rokona (testvére?). Kopácsy érsek volt az, aki a gyilkosság áldozatául esett Pákh János halálát követően Hild Józsefet bízta meg az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház (Esztergomi Bazilika) építésének vezetésével. A gyászoló férj (banjalukai) Simontsits János nemesi család tagja; későbbi sírfelirata szerint 1849-ben a prímás érseki javak “zártartója”-ként vállalt szerepet. (Nem azonos a Nemzeti Színház igazgatójával, Pest vármegye alispánjával.) A síremlék készítőjét nem ismerjük, de a szentgyörgymezői temetőben több hasonló neogótikus sír is található, így például Hoffmann Ignác szobrász családjáé. Hoffmann Bécsből (vagy Bécsen keresztül) érkezett az esztergomi székesegyház építkezésére 1827-28 körül, majd itt nősült meg, és telepedett le. Ő faragta az Esztergomi Bazilika kupoladobján sorakozó hatalmas oszlopok fejezeteit.  A dagerrotípiákat készítő ismeretlen feltételezhetően a többi helyszínen is megismételhette felvételeit, de a Simontsits-síremlék az egyetlen objektum, amelyről két, szinte azonos kép is fennmaradt. A konkrét témájuk révén immár nevekhez is köthető felvételek, illetve az épülő székesegyházat ábrázoló harmadik esztergomi fotográfia talán némileg szűkítheti a vizsgálódás körét, és új lendületet adhat mind a dagerrotípiasorozatot készítő fotográfus személyével, mind a korszak funerális művészetével kapcsolatos kutatásoknak. *Az azonosítás alapjául szolgáló, legalább tíz évvel ezelőtt készült, képaláírás nélkül közölt felvételen, amit egy temetkezési szolgáltató cég weboldalán sikerült megtalálni, a síremlék még szinte ép volt; 2026 májusában már “szétszerelve” találtuk: egykori koronázó díszeinek elemei a Simontsits-sírbolt fedőlapján és a fűben hevertek.

 

Közben kiderült az is, hogy kilenc képből áll a sorozat és a kilencediken ugyanaz a sírkő látható mint a nyolcadikon.

Ábrázolt	Méret (mind ¼ lemez)	Lelt. szám/ Kép linkje	Megjegyzés/ Az eredeti Albertina-féle meghatározás	Helyszín meg-határozó
Esztergomi sírkő 2.	9,5 x 7,5 cm	FotoGLV2000/10048	Neugotisches Denkmal (Grabmal?) vor einer Mauer und zwei Bäume Anonym 1840-1845	Nagy Zita

 

Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban a XIX. és a XX. században Pifkó Péter levéltáros - másirányú kutatásai közben - sokkal korábbi adatra bukkant. Takács István esztergomi polgármester jelentette a Cs. K. Megyefőnöki Hivatalnak, hogy bizonyos Haeck János korcsmárosnál 1845 vége felé tartózkodott Esztergomban egy „gyors arczmásoló", akinek daguerotypiai eszközeit Haeck „...adósság feiben lefoglalván 1846 évi február hó 27.-én Esztergom Város Tanácsától az 524. jegyzőkönyvi sz.a. bejegyzett folyamodványa szerint magának hat hétre szolgálandó útlevelet eszközlött ki, ezzel a Városból eltávozván ezen időtől oda soha haza nem került légyen." Haeck - aki a múlt századeleji Esztergom egyik hírhedt figurája lehetett - az útlevélkérelmi beadványt már „gyors arczmásoló"-ként nyújtotta be, valószínűleg néhány hónapig ismerkedett a daguerotypia - lefoglalt - eszközeivel. 1 Az ismerkedés eredménnyel járhatott, hiszen - a felkutatására irányuló nyomozás eredményeként - tudomásunk van arról, hogy 1852-ben Bukarestben fotográfusként működött. 2   Lábjegyzetek:  1. Nem zárhatjuk ki annak lehetőseget sem, hogy tőle származik az a daguerotypia, amely a „Magyarország története 1790-1848" c. kötet 333. képeként az esztergomi bazilika építését ábrázolja 1846-ből. (kép a könyv 49. oldalán) 2. (L.: Cs. K. Megyefőnöki Hivatal. Ált. Iratok III. F. 3540/1852. Komárom megyei Ievéltár.) A vélhető forrás: Pifkó Péter –Zachar Anna A SZÉCHENYI TÉR ÉS HÁZAINAK KRÓNIKÁJA Pifkó Péter 1950-2013 irodalmi múzeológus, levéltáros, tanár 4. Gogola – Brunner – ház Épült: 19. század elején E. 303. T. 43. A 4-es számú ház első ismert tulajdonosa Leisz (Laids) János csak 1730-as években építkezett itt. 1762-ben nyert polgárjogot Gogola Péter tímármester, aki a következő évtől a tulajdonosa is lett a háznak. A tímármesterséget fia, ifjabb Gogola Péter vitte tovább, majd az ő özvegye, egészen 1832-ig. A 19. század fordulóján a 2-es számú ház mellett a 4-es számú egy része is Orkauer Antal szappanos mester tulajdonába került. A most látható ház valószínűleg 19. század elején épülhetett klasszicizáló stílusban. Gogola Péter özvegyének halála után, 1833-ban Benovits József lett az új tulajdonos, aki 1831-ben Győrből érkezett, s lett városi polgár. Eredetileg kádár és pintér volt a mestersége, de itt kávéházat nyitott. 1848 nyarán az esztergomi nemzetőrség hadnagya lett. Augusztusban tagja volt a Komárom várát biztosító nemzetőr zászlóaljnak. Október 13-tól hadnagy a 37. később az 54. honvédzászlóaljban, ahol 1849. március 1-től főhadnagyként szolgált. 1838-ban őt tulajdonosként a zselizi kocsma bérlője, Zachinger János váltotta fel, s kávéházát ifjabb Brunner János vezette. Brunnernek először a Kossuth Lajos utca 15-ben volt kávéháza 1819 és 1825 között, majd 1844-ig ebben a házban bérelte a kávéházat. Ezt követően a Kossuth Lajos utca 26-ban volt kocsmáros. Brunner Antal molnár Szenttamásról telepedett le a városban, s 1839-ben nyert polgárjogot. Az ő tulajdonában volt a ház 1852-től, 1858-ban bekövetkezett haláláig. Őt özvegye, majd fia Ferenc követte a molnármesterségben. Az ő leszármazottaik lakták a házat a 20. század folyamán. 2. Fehér Ló -Heischmann-Lieb–ház Épült. 19. században E. 302.T. 44. Első ismert tulajdonosa Heischmann Bertalan (Bartoló), aki még 1708-ban jött a városba, és 60 éven keresztül pékműhelye volt itt a piactéren. A központi helyen lévő pékség tisztességes jövedelmet hozott, s még adakozásra is bőven futotta. 1710-ben Glaser János szenátorral együtt a szőlőhegyen kápolnát építtetett Fábián és Sebestyén tiszteletére. 1763-ban fia Heischmann József váltotta fel a pékség vezetésében. 1832-ben a ház egy része még özvegyéé. Orkauer Antal szappanos 1815-ben nyert polgárjogot, s 1799-től 1817-ig volt tulajdonosa a háznak. 1833-ban új gazdája lett a háznak Czinege Antal személyében. Ő 1813-ban érkezett ide a Pozsony vármegyei Vízkelet községből, s egy évvel később nyerte el a polgárjogot. Ekkortól fakereskedése volt a mai Lőrinc utca 5-ös szám alatt, majd a szentmártoni uradalmak, és javadalmak jószágkormányzója lett 1846-ban bekövetkezett haláláig. Az épületben 1834-től Fehér Ló néven kocsma, bormérés volt, amelyet kezdetben Pogácser János kocsmáros bérelt és vezetett, majd Haeck János vett át. Az 1845 végén megszállt a Fehér Ló-ban egy „gyors arcmásoló”, vagyis daugerrotípiás, ami igen ritka volt még abban az időben. Mivel fizetni nem tudott, cserébe daguerretípiai eszközeit Haeck ”adósság feiben lefoglalván 1846. február 27-én Esztergom város Tanácsától az 524. jegyzőkönyvi sz. a. bejegyzett folyamodványa szerint magának hat hétre szolgálandó útlevelet  eszközlött ki, ezzel a Városból eltávozván ezen időtől olta soha haza nem került légyen” Egy ideig járta az országot készülékével, majd útja Bukarestbe vitt, ahol az 1850-es években mint jó nevű daguerrotípiás dolgozott, s később fotóműhelyt is nyitott

A kép jobb minőségű változata, Franz Hubmann, K.U.K Familienalbum c. könyvéből 

-

A dagerrotípia mai állapotában. Albertina, FotoGLV2000/10041,  7,8 x 9,1 cm 

 

Heck (Haeck) úr későbbi munkásságáról Miklósi-Sikes Csaba (1947-2023) erdélyi kutató írásaiból értesülhetünk.

MIKLÓSI-SIKES CSABA, Adatok az erdélyi fényképezés történetéhez I. Fotóművészet, 1990 33. évfolyam, 3-4. szám 24-28p (Az Arcanumon elérhető) Moldávia fővárosában, lakiban (Jászvárosban) 1842-ben dagerrotip működik, 1850-ben — Savulescu szerint — a román Heck testvérek (Nestor és Ion) megnyitották a város első fotóműtermét, mely negyven éven át megszakítás nélkül működött. Csakhogy — mint Szathmári P. Károly esetében — a Heck család eredete is pontosítást kíván... Heck János jászvári fényképész hazánkfiáról olvashatunk a Bukaresti Magyar Közlöny 1860. augusztus 18-i, 10. számában, ahol a lap Czakó nevű brailai tudósítója „egy darabidő óta városunkban mulató Heck János remekműveiről” számol be az olvasóknak. Kaposi Endre kutatásaiból tudjuk, hogy Esztergomban egy „bizonyos Haeck János korcsmárosnál 1845 vége felé egy gyors arcmásoló tartózkodott, akinek dagerrotipjai eszközeit Haeck... adósság fejben lefoglalván 1846 évi február hó 27-én Esztergom Városi Tanácstól az 524.jegyzőkönyvi szám alatt bejegyzett folyamodványa szerint, magának hat hétre szolgálandó útlevelet eszközölt ki, ezzel a városból eltávozván, ezen idő olta soha haza nem került légyen. ” Miklósi-Sikes Csaba Fényképészek és műtermek Erdélyben 1839-1916 28-29 p Tanulmány és okmánytár Haáz Rezső Alapítvány Székelyudvarhely 2001 Elérhető még: https://www.scribd.com/document/653154437/Miklosi-Sikes-Csaba-Fenykepeszek-Es-Műtermek-Erdelyben-1839-1916-2001 4. Erdélyi (magyarországi) fényképészek Romániában. A két román fejedelemség (Moldva és Havaselve) fényképészeti gyakorlatát jórészt a történeti Magyarország területéről elszármazott mesterek honosították meg. Moldova fővárosában, Jászvárosban (Iasi) az esztergomi Heck János, míg Bukarestben Szathmári Pap Károly neve volt a legismertebb. Az egyébként figyelemreméltó eredményeket magának tudó román fotótörténeti kutatás az „idegeb” mesterek bemutatásakor felemás álláspontra helyezkedik. Bár jelzi a messzi tájakról (francia-, német, cseh stb.) ide érkezett fényképészek nemzetiségét, kínosan ügyel(t) arra, hogy a méltán elhíresült magyar fényképészek esetében, származásuk minél „szalonképesebb” legyen. Ez a fajta magatartás jellemző Szathmári, Duschek, Heck, Mándy, és mások esetében, akiket a kutatás nemes egyszerűséggel román mestereknek tekint. A részben politikai, részben nyelvi nehézségekre visszavezethető áldatlan állapot, nehéz helyzetbe hozza a magyar kutatókat, hiszen a számtalan magyar, német, vagy más nemzetiségű fényképésznevek sokaságában, ennyi idő elteltével, csak a szerencsés véletlenek köszönhetően lehet egy-egy mester pontos származási helyét, illetve nemzetiségét meghatározni. A román fejedelemségek területén legkorábban állandó műtermet nyitó magyar származású fényképész - úgy tűnik - hogy az eddigi ismereteinkkel ellenére nem Szathmári. hanem Heck János volt. Kaposi Endre kutatásaiból tudjuk, hogy Heck, 1846. februárjában kér és kap az esztergomi városi tanácstól útlevelet, majd dagerrotip-eszközeit felpakolva „a városból eltávozván, ezen időktől olta soha haza nem került légyen”. 116 Utazásának első éveiben Erdélyt járta, 1850-ben Heck már Moldova fővárosának első, névszerint is ismert, fényképészeti műtermének a tulajdonosa.117 A műterem több mint negyven éven át fennállt, utóbb Nestor nevű fia - Sávulescu szerint testvére - üzemeltette azt.118 Jászváros legjelentősebb fényképészete előbb a Szent Spiridon-, majd a Nagy-, a Lapusneanu-, illetve a Golia utcákban működött. 1851-ben, rövid ideig, Heck János Bukarestben dolgozott, ahol „a maga nemében előkelő dagerrotip felvételeket készített”.119 Legkorábbról ismert (datált) felvétele 1857-ből való, amelyen a moldovai Ideiglenes Kormány tagjait örökítette meg. 1860-ban a Bukuresti Magyar Közlöny-ben egy Czakó nevű brailai tudósító, ter28 jedelmes írásban számolt be „az itt darab idő óta mulató Heck János jászvásári fényképész hazánkfáról...” 120 Heck János 1866-ban készítette utolsónak ismert felvételét. A kabinet nagyságú fénykép Jászváros panorámáját örökíti meg. 121 Az évtized legvégén bekövetkezett halála után műtermét fia, Nestor Heck vette át. Mándy Ferenc bukaresti műtermének örököse, Lonyai Etienne, román nyelvem írt emlékiratai szerint,122 Heck Nestor apja halála után is ápolta magyarországi kapcsolatait, hiszen Flesch Ottó nevű segédet is innen hozta. A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Moldova legjelentősebb városában, Jászvárosban, egyszerre több jónevű fényképész tartott fenn műtermet. Schivert Albert Gusztáv neve 1860-ban jelent meg, a következő évben már az udvari fényképész címet is elnyerte. Műterme 1865-ig üzemelt,123 amikor visz- szatért Erdélybe és Medgyesen, valamint Nagyszebenbe dolgozott. 1876-ban végleg elhagyta az országot, előbb Bécsbe, majd rögtön ezután Grazba költözött. 1865-ben Johann Deiner, 1870-ben a lengyel F. Swiatoniowski műterméről olvasunk, akit Lonyai - tévesen - a város legelső műteremtulajdonosának tart. Vele egy időben a franciás csengésű Franchette, és Bemard Brand műtermeiről tudunk, ez utóbbinak fia Alfréd, 1894 után Szinaján, 1900 után Ploieştiben folytatta apja mesterségét. Az ifjú Heck, az erős konkurencia ellenére, sikeresen őrizte vezető szerepét. 1873-ban műterme a város legforgalmasabb pontján, a Nagy utcában, az Európa szállóval szemben volt, ahol „az új amerikai technikával és módszerekkel dolgozik, segítségével akár életnagyságú felvételeket is képes eszközölni. Új masinája lehetővé teszi azt, hogy 100 tagú csoportokról is tökéletes képet nyerjen, s ezek a képek akár színezve is igen magas művészi színvonalt képviselnek. Arcképfelvételeit az új retouche módszer szerint készíti. Elegánsan berendezett műterme időjárástól függetlenül, minden nap reggel 10 és délután 3 óra között várja látogatóit”.124 A Román Akadémia gyűjteményében rengeteg általa szignált felvétel található, zömmel az 1870-1880-as évekből. Nistor Heck élete alkonyán figyelemreméltó szakmai sikereket ért el. Élete legjelentősebb megbízását 1886-ban kapta, amely a felújítás alatt álló Jászvárosi Mitropolia-székesegyház és kolostor munkálatainak megörökítéséről szólt. Az itt készített felvételek közül 57-et díszes albumba köttetett, majd kiküldőt az 1889. évi párizsi világkiállításra, ahol a zsűri munkáját Dicserő Oklevéllel honorálta.125 Az 1901-ben kiadott Nyomdász Almanach szerint műterme ekkor a Glória utca 83. számú házban volt. Ezt követően neve eltűnt a jászvárosi iparosok névsorából. És ugyanott: 131-132p Hech János és Nistor. (-) Műterem: Esztergom.1845-1846 Jászváros .1850-1890 Jászváros Nestor Heck.1870-es évek eleje. Bukarest.1851 Brăila Hecu I.1851 Jászváros, Golia u. 83. Nestor Heck.1901 Adattár: 0059, 0069 Irodalom: Săvulescu 1985, 4. 8. 29. 43. 48. 55; Kaposi Endre: Fotográfusok Esztergomban. Tatabánya, 1987, 7; Miklósi -I. 1990/4. 24. Életrajzi adatok: Takács István esztergomi polgármester jelentette a Cs. K. Megyefönöki Hivatalnak, hogy bizonyos Heck János korcsmárosnál 1845 vége felé egy „gyors arczmásoló” tartózkodott, akinek dagerotypiai eszközeit Haeck „adósság feiben lefoglalván, 1846 évi február hó 27-én Esztergomba Város Tanácsától (...) magának hat hétre útlevelet eszközölt ki, ezzel a Városból eltávozván, ezen időtől olta haza nem került légyen”. Haeck, aki a múlt század eleji Esztergom egyik hírhedt figurája lehetett - útlevélének kérését már „gyors arczmásoló”-ként nyújtotta be, ami azt valószínűsíti, hogy ezt megelőzően néhány hónapig ismerkedett a dagerotypia lefoglalt eszközeivel. Az ismerkedés eredménnyel járhatott, hiszen az utóbbi évek kutatásai szerint 1850-ben már jászvárosi, 1852-ben - egy ideig - bukaresti fotógráfusként működött, míg 1860-ban Brailán készítette fényképeit. A jászvárosi műterem több mint 40 éven át fönnállt. Eredetileg a Szent Spiridon utcában volt, majd innen a Nagy utcába, a Lapuşneanu utcába, illetve a Gloria utcába költözött. A korabeli iratokban Heck János mellett, Heck Nestor, illetve egy bizonyos I. Heck neve is felbukkant. Nem kizárt, hogy János és a titokzatos I. (István?) testvérek lehettek, míg Nestor Heck, a két testvérek valamelyikének immár az elrománosodott fia lehetett. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár, Sion- gyűjteményében őriznek egy fényképet (Jelzet: IS/21-1363/59), amelynek hátlapján „Heck freres”, azaz Heck-tesvérek felírat olvasható. 1875 után már csak Nestor Heck nevével találkozunk. 1889-ben a párizsi világkiállításon szerepelt egy fényképalbuma, amelyet Elismerő Oklevéllel díjaztak. Műtermükben megfordult Moldva társadalmának színe-java, még Alexandru Ion Cuza fejedelemről is készített felvételt.

Haeck (Heck) Jánoson kívül egyelőre csak egy dagerrotipistát találtunk ebből a korszakból Esztergomban, az ismeretlen vándorfényképészt, akinek a felszerelését elkobozták.

 

A huszadikat kihagytam. Ez legalább szimmetrikus. 

2004 szeptemberében került fel a netre az ARCHALTFOTOKONZERV honlap az azóta megszűnt aikus.tar.hu címre, bár már azelőtt több évig offline készülődött. A Blog csak később 2006-ban kezdett na az legalább idén 20 éves. A honlap igazából még ma sincs teljesen kész, nem is lesz soha mert egy élő valaminek szántam ami folyton fejlődik, tökéletesedik. De sajna úgy sincs készen, hogy az alaphelyzetként tervezett mennyiségű anyag fenn legyen mindkét nyelven kellő számú és minőségű illusztrációval. Sajnos sok marhaságra megy el az idő és az energia, de legalább a működés folyamatos. 

Senki soha nem támogatta anyagilag a működést (nem volt és nincs is tervben ilyesminek a kezdeményezése), ami egyrészről előny mert kellő függetlenséget ad, másrészről hátrány mert egy csomó technikai nehézséggel jár, mint például a folyamatos költözködés és a korlátozott webes lehetőségek az ingyenhelyek miatt. Belekutyúrva a régi fájlok közé, kiderült, hogy a legfontosabb oldalak már a kilencvenes években, 1996-97-ben megvoltak, csak az Internetes közzétételhez hiányoztak a technikai és anyagi feltételek. Ezért 7-8 évet kellett várni amíg fel tudtam rakni a netre, közben persze dolgoztam rajtuk. Eddig a következő címeken volt a lap:

aikus.tar.hu
és archfotó előtaggal a következő domainek:
geocities.com,
n1.hu, freeweb.hu
tripod.com,
freezoka.com
atspace.com,
t15.org,
atspace.eu

 

(Lehet, hogy kihagytam valamit). Mindegyik helyen más szabályok, más rendszer, más korlátok és problémák amibe bele kellett tanulni. (De ezzel együtt köszönöm minden szolgáltatónak, aki lehetővé tette, hogy a gépén működjön a lap) Általában több különböző szolgáltatónál tükrözöm a oldalakat biztonsági okokból és természetesen offline klónja is van mind a lapnak mind a blognak.

A blog az archfoto.freeblog.hu-n kezdett és ugyanitt volt egy eseménynaptár változat is. A Freeblog drámai megszűnése után az archfoto.blog.hu-n folytatódik és lehet, hogy az archfoto.blogspot.hu lesz majd a biztonsági tükrözése.

Közben egy csomó kollega, akivel kapcsolatban álltam hasonló témájú blogjaik révén, felhagyott a blogolással. Az okok sokfélék, másirányú elfoglaltság, családi és/vagy anyagi zűrök, a blogolás divatjának múlása és másfajta netes formák jelentkezése vagy éppen a fenyegetőnek tűnő rendelkezések keletkezése az internetes kommunikáció rendszabályozására, stb, stb. A társadalmi reakciók némelyike is elég érdekesre sikeredett: például miután csatlakoztam a Facebookhoz kb. 2 évig ki volt tiltva a blogom és a honlapom a rendszerből és erre magyarázatot se kaptam az üzemeltetőtől. Más hasonló történetekről most inkább ne. A Facebook más szempontból se tett jót a blogolásnak, mivel ott könnyebben puffogtathatom el a poénjaimat, itt meg elég sok munka van vele emiatt egy csomó minden az ottani oldalaimon jelenik meg és a blogolás megritkult. Mostanában viszont újra élénkebbé vált mert a Facebookra rakott információkat betemeti a többi hozzászólás és bár valahol a rendszerben megmaradnak, de nincs normális módszer az előkeresésükre vagy csak nem tudok olyat.

A számláló szerint a 10. évfordulón 246384 látogatója volt a honlapnak (azóta követhetetlen négyszázvalahány ezer kb.), ez nem túl sok de az adott feltételek között még ennyire se számítottam és főleg nem ilyen arányú nemzetközi szakmai érdeklődésre. A blognál a számolással mindíg bajok voltak kb. 50 ezernél tarthat a dolog.

A jövő...hát az majd kiderül...

 

Linkek:

10 éves az ARCHALTFOTOKONZERV. Önbejegyzés.

ARCHALTFOTOKONZERV
http://archfoto.n1.hu/

ARCHALTFOTOKONZERV English
http://archfoto.n1.hu/english.html

BLOG: archfoto.blog.hu (ez itt)
http://archfoto.blog.hu/

 

Pritchard, H. Baden (Henry Baden) (1841 – 1884) angol szerző, az európai fényképészműtermekről írt könyvet amely 1882-ben jelent meg New-Yorkban. Josef Maria Eder (1855 – 1944) fotótechnika történész tanácsára Magyarországra is ellátogatott ahol Koller Károly  (Nagyszeben, 1838. január 28. – Budapest, 1889. november 26.) festő és fényképész Harmincad utcai műtermében is járt, itteni tapasztalatait könyvében jelentette meg. Írásának részletéből közlök itt egy fordítást (még munka alatt van, ez az első verzió...)

"(...) meg fogjuk adni, hogy miért jöttünk Pestre. Nyolc évvel ezelőtt Herr Koller bájos fényképgyűjteményét, amelyet a Pall Mallnak továbbított Erdélyről, nagyon méltán jutalmazták éremmel. Herr Koller, úgy hallottuk, Pesten telepedett le, és ahogy az várható is volt, rögtön átvette a vezetést a magyar főváros fotósai között. Mivel a magyar királyság egyik első műtermébe vágytunk, írtunk Koller úrnak, hogy fogadjon minket. Beleegyezett, és így meg is látogattuk. Egy alapos vegyész, egy nagyon kifinomult ízlésű férfi, Herr Koller nagyon kedves és megnyerő a modora. Hogy az ő munkája egy mesteré, ismerhetik olvasóink, akik látták azokat a fényképeket, amelyekre utalunk; de a munka elvégzésének körülményeit szemlélni annyi, mint egy példát látni, annál inkább azt, hogy az ember, és nem az eszközök teszik a művet. –

 

Lux Ferenc: A király megérkezése Koller Károly Harmincad utcai műtermébe 1888. március 6.-án. Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

 

"Biztos vagyok benne, hogy még soha nem látott ilyen üvegműtermet" – mondja Herr Koller, és kinyitja a stúdióba vezető ajtót. Körülnézünk. Minden oldalról magas épületek veszik körül, és nincs tiszta kilátás, kivéve a feje fölött. Ennek ellenére tréfásan azt válaszoljuk, hogy: "Az egyik londoni börtönünkben – Millbankben, olyan helyen, mint a ti Kufsteinetek. – van egy stúdió, minden oldalon ilyen magas falakkal." Herr Koller műterme ebből a szempontból egyedülálló: egyáltalán nincs oldalvilágítás. Nagy, alacsony üvegtetője van, és minden bemenő világítás a tetőn keresztül jut be, Luckardtéhoz hasonló a tető alacsonyságára nézve, a nagyobbik része átlátszó üvegből készült, a fal kék, az alsó része pedig sötétbarna. Természetesen vannak függönyök: de általában csak egy fényernyőt használnak az ülők fényének módosítására. A szoba megvilágítása a legjobb esetben sem fényes. de a fény, ha tompa is, lágy és kellemes, és nagyon csekély módosításokkal alkalmas fényképes portrékészítésre. Mint mondtuk, a stúdiót falak veszik körül. Ezek körülbelül hatvan-nyolcvan lábnyi távolságra vannak, és nagy magasságba emelkednek az ég felé. Ezeket a távoli falakat kékre festette (vagy rávette a szomszédait), "és emiatt" - mondja Herr Koller - "több fény van a műteremben, mint elsőre látszik. Néha, amikor bejövök innen kíváncsi vagyok, hol van a fény, de annyira szétszórt és jól kezelhető, hogy szinte a nap bármely szakában tudok portrét készíteni." Nagyon meg van elégedve, ha húsz-huszonkét másodperces expozícióval tud kabinetképet készíteni. Luckardthoz hasonlóan (Fritz Luckhardt, 1843-1894, német, osztrák fotográfus) ő is sokat dolgozik azon, hogy finom részleteket rögzítsen az ülők drapériájában, és úgy tűnik, hogy a stúdió visszafogott, szórt fényének e tekintetben sok köze van a sikerhez. Olvasóink emlékezhetnek Herr Koller belső csoportjaira és belső tereire, amelyek a Pall Mall érmét biztosították számára; erős oldaluk az árnyékban rejlő csodálatos részletek, valamint az összes sötét folt hiánya volt a sarkokban és a mélyedésekben. Ezek a hatások a legtöbb fotós által használtnál egyenletesebb fénnyel való munkavégzésnek köszönhetők. Buda Pesten, amely – nem szabad elfelejtenünk – a Bécs és Konstantinápoly közötti vonal legnagyobb városa, annyi élet és vidámság van, mint bármely más európai fővárosban, miközben az emberek elfoglaltabbak és tovább mennek. elképzeléseikkel, mint német szomszédaik. Ezt látja az ember a fotózásban, és Párizs és London bizonyos szempontból Buda Pesttől veheti a leckét.

 

Harmincad utcai verzo

 

A képek kidolgozása, az elegáns szerelvények, a fazonválaszték figyelemre méltó még a másod- és harmadosztályú stúdiók vitrinjeiben is. A karcsú Promenade vagy Panel – amelyet Makartnak neveznek – talán népszerűbb itt, mint bármely európai településen; míg a nálunk nagyon lassan utat törő Budoár majdnem olyan ismert, mint a Cabinet. Herr Koller elfogad egyetlen Promenade portré megrendelést is és ezért a megrendelő nyolc forint (nagyjából tizenhat shillinget) fizet; majd a további példányokért ésszerű áron – nevezetesen másfél forintot (egyenként három shilling) – kell fizetni. Ilyen körülmények között egy tucat Promenade negyvennyolc shillingbe – vagy talán szigorúbban véve negyvenötbe – került, amely ár kedvezőbb a többi európai premier stúdióhoz képest. Az első példány díjának ez a mértéke nagyon jó módja annak, hogy megoldja gazdasági nehézségeket, a próbapéldány készítésénél valamint hogy ha az ügyfél nem kéri a portréját, miután fizetett érte. Ha tiltakozik a kép ellen, mindig megvigasztalja, hogy tudja, hogy nem fizetett ki túl nagy összeget, és ha újra le akar ülni, akkor ezt minden költség nélkül megteheti. Herr Koller telephelyén, mint Berlinben, a stúdióhoz kapcsolódva egy iroda van, amelybe az ügyfél először lép be; ez az összeállítás meglehetős üzleti jelleget ad a vállalkozásnak, amely hiányzik brit stúdióinkból.

 

 

Koller Károly kromotípiája

https://www.womm.hu/reszletek/16931706560042/2015-szeptember---vilagos-ruhas-holgy---koller-karoly-kromotipiaja

 

 Herr Koller a portré egyik formájának különlegességét készíti, amelyre gyakran kap megrendeléseket a távoli helyekről is mint Párizs. Ez a portré kitűnően színes, nagyon finom és átlátszó természetű, és általában nem nagyobb húsz hüvelyknél. Herr Koller egy példányt ad a kezünkbe, és megkér minket, hogy találjuk ki, hogyan készül el. Ez a kép két fiatal lányt ábrázol, arany hajjal és ragyogó mogyoróbarna szemekkel. Finomsága és áttetsző karaktere valami rendkívüli. „Zománcon, elefántcsonton vagy porcelánon van?” – kérdezzük. Herr Koller megrázza a fejét, és megmutatja, hogyan kell csinálni. A módszer nem újszerű, vallja be, és a siker inkább a kivitelezésben rejlik, mint bármi másban. Az átlátszó hatás elérése érdekében azt a módszert használja, amelyről a fotósok tudják, hogy ezt a tulajdonságot hatásossá teszi. Két képet használ, egyiket a másikra, amint azt újra és újra javasolták, utoljára a szerencsétlenül járt "Color Company" kapcsán. Herr Koller azt mondja: "A fényképezés csak alárendelt szerepet játszik, látni fogja: a siker természetesen főként a kép színezésében részt vevő festő készségén múlik." Kezdetben sópapír pozitívképet készítenek algapapírra; ez lehet kontakt, vagy lehet nagyítás. Algapapír az akvarellművész legkiválóbb alkotását teszi lehetővé; vékony és könnyen átlátszóvá válik. Ezt a papírképet finoman festik, majd (képes felével) üveglapra helyezik. Most már készen áll az enkausztikus pasztával történő kezelésre."

 

 

Koller szigno egy kromotípián

 

 

 "Ez - mondja vendéglátónk - egy saját készítmény, amelyet dammár gyantából és kanadai balzsamból készítek." Az üvegen álló színes kép teljes felületét beborítja a keverék, ez elviselhetően magas hőmérsékletnek van kitéve, aminek az a hatása, hogy a képet keresztül-kasul impregnálja a keverékkel, áttetszővé teszi a papírt, miközben látszik. hogy fokozza a színek ragyogását. A félig áttetsző színes portré ebben a szakaszban nem rendelkezik különösebben jó hatással – valójában meglehetősen kellemetlennek tűnik, és csak akkor van készen, ha egy másik, durván festett lapra helyezik – a papír ebben az esetben vastag. és durva, és a csak foltokban felvitt színek vannak rajta – hogy az általunk említett bájos hatás létrejön.

 

 

Kromotípia rétegei (ismeretlen szerző) MNM Történeti Fényképtár

 

 

Herr Koller két okból is szilárdan hisz képe fényképes részének maradandóságában: nincs albumin, és van az enkausztiás előkészítés által nyújtott nagy védelem. Herr Koller a magáévá tette a folyamatot, és a tökéletesítésébe fordított munkája biztosan nem volt kárba veszett fáradtság...

 

 

Koller Károly önarcképe FSZEK, Budapest Gyűjtemény 040825

https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1053817/?

Linkek:

A Wikipédiából:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Koller_Károly

Vizit és más kártyaméretek

http://archfoto.n1.hu/vizimrt.html

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban. pl. kromotípia
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

A kromotípia vitáról, Veress és Vastagh között Koller képei kapcsán, majd később részletesebben írok erről
https://archfoto.blog.hu/2012/08/31/veress

 

ALTERNATÍV FOTÓTECHNIKAI TÉMÁJÚ TÁBOROK 2024 ALTERNATIVE PHOTOGRAPHIC WORKSHOPS, 2024. HUNGARY

Esemény, Színhely/Event, Location: A XXV. Bugaci Kontakt Fotográfiai Tábor tervezett időpontja:  2024. július 02- 07. XXV. Contact Photographic Camp, Bugac, Hungary    Dátum(ok) / Date:   2024. július 02- 07. URL: https://www.facebook.com/kontaktfotgrafiaitabor

Esemény, Színhely/Event, Location:   Szellemkép Fotográfus Filmes Alkotótábor Szólád // Szellemkép Photographer and Filmmaker workshop Szólád  Hungary    Dátum(ok) / Date:2024. július 12-15 URL: http://www.szellemkeptabor.hu https://szellemkep.com/

Esemény, Színhely/Event, Location: FotóFalu, Drégelypalánk // Photo village, Drégelypalánk, Hungary Dátum(ok) / Date: 2024. július 28. - augusztus 4. URL: http://fotofalu.hu/

Esemény, Színhely/Event, Location: “RESTART-the environment” Kópia Fotótábor Pócsmegyer Dátum(ok) / Date:  2024. július 25-29. URL: https://www.kopiakollektiva.com/restart-2024-kopia-fototabor

Esemény, Színhely/Event, Location: Dátum(ok) / Date: URL:

 

Frissítve // updated: 2017. 04. 07. (Még újabb képek, és a végén a negyedlemezesekről egy új rész, some more English texts at the illustrations)

Summary Southworth and Hawes daguerreotype from Lajos Kossuth (1802 - 1894) was bought a few months ago by the The Hungarian National Bank from Greg French. It was owned earlier by a Hungarian-American collector János Novomeszky (1955 - 2004). The plate now is a deposit in the Hungarian National Museum and exhibited first  from 15 March - 2 April in the museum. There is a large part of the Novomeszky's collection in the National Museum. There was an earlier acquisition also of Southworth and Hawes Kossuth daguerreotypes in 1893. The emblematic leader of the 1848-49 Hungarian Revolution and War of Independence, Lajos Kossuth, who lived in Exile, had some full-plate daguerreotypes made of himself and his secretary by the above mentioned studio for propaganda purposes in 1852. Some of these pictures can still be found in collections all over the world. In 1893 a teacher, Béla Krécsy brought the remaining 17 of them to Hungary from old Hawes. The plates were taken out of the protective housings (the contours can still be seen on the plates), and they were put into the case used for the sensitized plates – probably to make transportation easier. Upon returning home Béla Krécsy donated the pictures to some collections. I can found only 9 pieces of them in four collections in the last years. These plates were left without any housing until 1989, and two of them are still without protective glass. Naturally they all turned nearly black. Béla Krécsy wrote an article to Vasárnapi Újság (Sunday Newspaper) in 1894 from his visit at old Hawes. I copied the text of this interesting article to this post with additional illustrations and informations.

Az ezévi március 15.-i bejegyzés, a most vásárolt, Southworth & Hawes féle Kossuth dagerrotip első magyarországi, Nemzeti Múzeumbéli kiállítása alkalmából, néhány másik S&H Kossuth dagerrotipnek, egy előző, 1893-as megvételéről és Magyarországra kerüléséről szól.  

 Ez a nemrég szerzeményezett és a Nemzeti Múzeumban 2017 március 15. és április 2. között kiálított negyedlemezes, Southworth & Hawes féle, Kossuth dagerrotípia. (Részletesebb információk a múzeum lapján, további részletek e bejegyzés végén) // Southworth & Hawes, Louis Kossuth daguerreotype, 1852, 1/4 plate  (Hungarian National Bank deposit in the Hungarian National Museum)

 

Krécsy Béla (1858-1927) főreáliskolai tanár 1893 májusában Bostonban járt és megkereste az idős Hawest, és a nála talált egészlemezes Kossuth dagerrotipeket hazahozta Magyarországra. A 17 lemezből 9-nek sikerült a nyomára jutnom eddig, ebből 8 db Magyarországon, 3 gyűjteményben, egy pedig Erdélyben van. Közülük 1 közben ismeretlen helyre került. Írásos nyom van további kettő egykori helyéről de ezek még nem kerültek elő. Állapotukról a "A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története" c. lapon lehet olvasni. 

Krécsy 1894-ben a Vasárnapi Újság, Kossuth halála alkalmából megjelent számában közölt 2 képet, a következő számban mégegyet, és egy írást erről a kalandról. Ezeket közlöm most itt.

 

KOSSUTH LAJOS HÁROM AMERIKAI FÉNYKÉPE.

 

Kossuth Lajos nagy hazánkfiáról 1851—52-ik évi amerikai időzése alatt valószínűleg számos fénykép készült; de a fényképek még nem a mostani fotográfiai módszer szerint — mely csak 1851-ben lett ismeretessé, — hanem az akkor divatban levő u. n. daguerreotyp-módszer szerint készültek.

Nagy hazánkfia az Egyesült-Államokban, a merre járt, mindenütt meghódította magának az amerikai nép rokonszenvét s biztosra vehető, hogy azok emlékül arczmását is mindenféle másolatokban megörökítve bírni akarták, s ő — a közóhajtásnak engedve — gyakran állt a fényképész előtt, sőt néha a festő ecsetje előtt is. Pl. Chicagóban értesültem arról, hogy ott valaki birtokában Kossuthnak jól sikerült festett arczképe van. Minden utánjárásom daczára azonban a tulajdonosra nem sikerült ráakadnom, s így a képet nem láthattam. Több helyen láttam azonban Amerikában magánosoknál Kossuthnak elég jól sikerült apró mellszobrocskáit s különösen fa- vagy aczélmetszetü arczképeit, mely utóbbi képek nyilván Kossuthnak daguerreotyp fényképei után készültek.
Mindezen másolatok között a legnagyobb becscsel bírnának Kossuthnak az utóbb említett daguerreotyp-módszer szerint készített fényképei és pedig azért, mert ez a fotográfiai eljárás akkoriban Amerikában a tökély magas fokán állt s e módszer szerint akkor már igen hű fényképéket lehetett készíteni.

Hazánkba tudtommal eddig Kossuthnak csak egyetlen amerikai fényképe került, az, melynek másolatát lapunk 1892. évi 38. számában közölté. Ez a fénykép azonban kis alakú és nem tartozik a jobbfajta daguerreotypek közé. Kossuth eddig ismert legkiválóbb daguerreotyp képeinek én jutottam birtokába a múlt 1893. év május havában Bostonban. Az eset egészen véletlenül történt. Bostonban tartózkodásom alatt ugyanis egy ottani napilap Mr. Josiah J. Hawes nevű 82 éves, hires öreg bostoni fényképész arczképét s életrajzát közölte, ki a 40-es években a daguerreotypiának meghonosítója és első művelője volt Amerikában. Mr. Hawes a daguerreotypiát Francziaországban magától a módszer föltalálójától, Daguerre-től tanulta s azután a lehető legnagyobb tökéletességre vitte. Mikor ismét visszatért hazájába, Amerikának legkiválóbb férfiai és hölgyei keresték föl bostoni műtermét, hogy ott magukat levétessék. Az említett bostoni lap, az életrajzzal kapcsolatban, mutatványul több másolatot is, közölt, az öreg fényképész régi daguerreotyp képei után. Csupa amerikai kitűnőségek arczképei voltak. Meglepetésemre azonban köztük találtam Kossuthnak egy álló képét is, mely az öreg fényképész A birtokában levő eredeti daguerreotyp után készült. Mi volt természetesebb, minthogy siettem Mr. Hawes-hoz s kértem, mutassa meg az eredeti fényképet. Mr. Hawes kérésemet készségesen teljesítette s hozzá tette, hogy ilyen kép a gyűjteményében valószínűleg még több is lesz. Erre fölkértem az öreget, engedje meg, hogy gyűjteményét átkutathassam; mit ő szívesen meg is engedett s én — sürgős dolgaim daczára — három teljes napot töltöttem Mr. Hawes műtermében s a mintegy két ezer darabból álló daguerreotyp gyűjteményt sorra átvizsgáltam.

Josiah Johnson Hawes, önarckép 1895 körül, Museum of Fine Arts Boston  17.2 x 12.8 cm albumin kartonon. // Josiah Johnson Hawes, Self-Portrait as an Old Man about 1895,  17.2 x 12.8 cm (6 3/4 x 5 1/16 in.) Photograph, albumen print mounted on board  Museum of Fine Arts Boston

 

Soha ennél szebb fényképgyűjteményt életemben nem láttam. A daguerreotypia művészete csak most tárult föl előttem meggyőződtem.hogy az arczfényképezés a daguerreotypia letűnte óta nem haladott, hanem — bizonyos tekintetben — csak hanyatlott.
Rendre gyönyörködtem Amerika leghíresebb férfiainak s asszonyainak arczképeiben, e elragadott az a bámulatos lágysággal párosult mélység és élethűség, mely a daguerreotyp-képeket utánozhatatlanokká teszi.
Legnagyobb volt azonban örömem, midőn a gyűjteményből sorra kerültek elő Kossuthnak szebbnél szebb fényképei s köztük több olyan, melyek a daguerreotypia valóságos remekeinek mondhatók. Összesen 17 darab Kossuth-daguerreotypet találtam. És pedig két mellképet, tiz állóképet és öt csoportképet, mely utóbbiakon Kossuth és Pulszky Ferencz együtt vannak levéve.
Az öreg fényképész, e képek közül — jó szóért és jó pénzért — egy-két példányt szívesen átengedett volna, de valamennyitől sehogysem akart megválni. Én pedig föltettem magamban, hogy, ha csak lehet, az egész gyűjteményt haza hozom Magyarországra s addig érveltem, míg végre sikerült a jó öreg fényképészt meglágyítanom. Legjobban hatott az az argumentálásom, hogy e képeknek legillőbb helyük Magyarországon van, hol azok örökké tiszteletben és becsülésben fognak részesülni s velük együtt kegyelettel fogják emlegetni annak nevét is, ki azokat készítette. Mr. Hawes sopánkodva ugyan, de végre belenyugodott, hogy megváljon «régi barátjaitól», mint ő a képeket nevezé; de előbb az állóképről, mely előtte a legkedvesebb volt, a mostani fotográfiai rendszer szerint másolatot készített magának.

A képek a  a Vasárnapi Ujságban. A jobb oldali lapon a bal felső és a jobb alsó kép származik a Southworth & Hawes műteremből // Picture from the "Vasárnapi Ujság" 1894 from Kossuth on the rigt page the above left and the bottom right photograph are from the Southworth & Hawes studio.

Az álló kép egy jobb állapotú példánya az Isenburg gyűjteményből. // A better conditon piece from the standing version from the Isenburg collection

Lapunk múlt számában a három rendbeli Hawes-féle kép közül közöltük a mellképet és az álló képet. A Kossuthot és Pulszkyt föltüntető kép másolatát lapunk mai számában láthatja az olvasó. Műbecsre és történeti értékre nézve legelői áll a képek között Kossuth mellképe. Ilyen két példány van birtokomban. Az egyiken az arcz erősen meg van karczolva, ez azonban kijavítható. A másik példány teljesen ép. A lapunkban közölt mellkép-másolat az eredetivel megegyező nagyságú. Szakértők tudják, hogy ekkora nagyságú jól sikerült daguerreotyp-arczkép nagy ritkán látható s Kossuthnak Mr. Hawes-féle mellkép daguerreotypje a fotografálás e nemének valóságos remeke. Az eredeti fénykép szépsége és természethűsége annyira sajátszerű, hogy azt másolat utól nem érheti; de azért már a másolatnál is láthatjuk, hogy Kossuthnak — a legutóbbi öreg korában készült fényképein kívül — a Hawes-féle mellkép-daguerreotypnél jobb s hűbb arczképe eddig nem ismeretes.
Kossuthnak a 40-es és 50-es években hazánkban és a külföldön nyomtatásban megjelent arczképei, — mint az eféle képek rendesen, — valamennyien többé-kevésbbé idealizálva vannak s általuk az élő alakról hű fogalmat nyerni -— lehetetlen.

 

Kets Keméthy (Ketskeméthy) Mihály reprodukciója a mellképről (kb. az 1880-as évekből, Ketskeméthy 1879-ben érkezett Amerikába). // Copy by Mihály Kets Keméthy (Ketskeméthy), Washington from the portrait version 1880s.

  

A Hawes-féle fénykép az egyedüli, mely a szabadságharcz lezajlása után hontalanná vált Kossuthot szépítés nélkül, valódi emberi alakjában tünteti föl; arczán ránczok, homlokán gondszántotta redők s egész kifejezésén törődés és szenvedés nyomai láthatók. E kép minden vonásában természetes és hű a megszólalásig; egész valójából, de főként a szemeiből oly csodálatos bánat s gyötrő bú tükrözik, hogy szinte lehetetlen megilletődés nélkül szemlélnünk. A nagy hontalannak szenvedése s honfiúi bánata csodásan van megörökítve ezen az arczképen.

A Csíki Székely Múzeum egészlemezes Kossuth dagerrotípiája. Valószínűleg az egyik a kettő mellképből amiről Krécsy ír. // Whole plate version from the portrait daguerreotype (Csíki Székely Museum, Csíkszereda, Transylvania)

 

Amerikában létem alatt több intelligens, öreg amerikaival találkoztam, kik Kossuth szónoklatait személyesen hallották s vele társaságban is voltak; mind megegyeztek abban, hogy Kossuth társaságban rendesen azótlan, búskomor volt s az utazás, az ünnepélyek s a folytonos szónoklás annyira megviselték, hogy néha támogatni kellett, s szónoklatai végeztével gyakran kimerülve, aléltan rogyott székére.
Ennek a nagy fáradtságnak s testet, lelket nem kimélő önfeláldozásnak majdnem megszólaló bizonysága ez a fotográfia, az elveszett hazán búsuló nagy lélek s a gyönge test szenvedésének e megdöbbentő ábrázolása.
A második daguerreotyp-kép Kossuth álló alakját mutatja tetőtől-talpig látható helyzetben. Lapunk e képet másfélszer nagyított, de csak térdig ábrázolt másolatban közölte. Kossuth e képen födetlen fővel, fekete bársonyatillába, pantalonba öltözve látható, kezein fekete selyemkeztyű és oldalán kard, hasonlóan ahhoz a képhez, mely Kossuthot Pulszkyval együtt tünteti föl. Az alak tartása e képen kissé merev, feszes; de főérdeme e képnek, hogy hívebben tünteti föl Kossuth délczeg, karcsú termetét, mint bármelyik azonkori fényképe. Hatalmas, széles koponyája ezen a képen is feltűnően nagynak látszik a testhez aránylag. Az arcz e képen kicsinysége miatt nem oly kifejező, mint a nagy mellképen; de itt is szemmel láthatólag ugyanazt a bánatos, szenvedő kifejezést mutatja, mely a mellképen oly meghatóan borong. A simára, fésült, hosszú, sürü haj sajátságos fekvése ezen a képen is- ép úgy, mint a mellképen, azt a gyanút kelti bennünk, hogy nem igazi, hanem vendéghaj ; a mi úgy is van; mert tudva levő, hogy Kossuth már a szabadságharcz után egy ideig parókát viselt.

Érdekes tárgya e képnek Kossuth puha nemezből készült széles karimájú, tollaskalapja, melyet a kezében tart.
Az amerikaiaknak ugyanis e kalap annyira megtetszett, hogy az ott divatba jött s mintegy két évig «Kossuth hat» (Kossuth kalap) néven általánosan viselték. Amerre Kossuth Amerikában járt, a férfiak azzal is ki akarták tüntetni iránta való rokonszenvüket, hogy mindenütt Kossuth-kalapban jelentek meg előtte.

A harmadik daguerreotypen Kossuth és Pulszky Ferencz láthatók együtt lefotografálva. Kossuth itt is az álló fényképen látható magyar ruhába van.öltözve s födetlen fővel, kezével az oldalára kötött kardjára támaszkodva — karszékben ül. Mellette, de kissé hátrább, Pulszky Ferencz álló alakja látható. Pulszky tudvalevőleg Kossuth titkárja volt amerikai útjában s eddig ez az egyetlen fénykép ismeretes, melyen ők ketten együtt lefotografálva láthatók. Lapunk ezt a fényképet is, az eredetivel megegyező nagyságú másolatban hozza. Ebből a daguerreotypból 5 példány van birtokomban.

 

A kettős kép az újságban és egy eredeti példány a George Eastman Museum gyűjteményéből. 

 

 Whole plate daguerreotype from Kossuth and his secretary Ferenc Pulszky S&H 1852 (George Eastman Museum)

 

A daguerreotyp képek készítésmódjára vonatkozólag megemlítem, hogy azokból egyszeri fölvétellel csak egy képet lehetett készíteni, s mindegyik képhez 20—25 másodperczig kellett állni. Nagyobb számú kép készítéséhez tehát huzamos idei feszült, mozdulatlan állás volt szükséges, mi elég terhes lehetett.
Mr. Hawes beszélte, hogy Kossuth az ő műtermét több ízben meglátogatta s órákat töltött nála. így volt lehetséges, hogy oly nagy számú sikerült kép készült róla.
Mr. Hawes épen ez utóbbi czélból készített oly nagy számú képet Kossuthról s akkoriban a képek darabját 15 dollárért, tehát elég magas árért adta. Az általam tőle megszerzett példányok az akkori eladásra szánt készlet maradékai.
Ezeket legközelebb hazai múzeumaink között szándékom örök megőrzés végett szétosztani.

KRÉCSY BÉLA.

(Megjelent: VASÁRNAPI ÚJSÁG 1894. 13. SZÁM, 41. ÉVFOLYAM 212-213)

 

 

 

• 
• 
• 

A magyaroszági gyűjteményekben lévő, Krécsy által ajándékozott képek a mai állapotukban (galéria, katt a képre). // The recent conditions of the whole plate S&H Kossuth dags in the Hungarian collections.  (Click!)

 

Mivel a dagerrotípia direkt pozitív, ezért csak egy van belőle, az a darab, ami a fényképezőgépben volt. Így minden egyes darabnál újra ki kellett bírni a hosszú expozíciós időt. A Southworth & Hawes műteremnek volt egy egészlemezes sztereo gépe is amivel egyszerre 2 képet készíthettek és evvel dolgozva felére csökkenthették a modell szenvedéseit. Ezáltal ráadásul sztereoképek készültek, ha megtalálnánk az egymáshoz illő darabokat sztereoban látnánk Kossuthot és Pulszkyt. Ez itt egy ilyen sztereopár az Isenburg gyűjteményből. // Whole plate stereo pair from Kossuth and his secretary Ferenc Pulszky S&H 1852 (Isenburg collection at Canadian Photography Institute, National Gallery of Canada)

 

Néhány szó a "most"-ról, vagyis a Nemzeti Múzeumban most bemutatott képről. A kép negyedlemezes méretű, míg a Krécsy által hozott képek egészlemezesek voltak, valószínűleg ezeket nem is láthatta, a Hawes család tulajdonában maradtak. A mellkép beállításból két egészlemezes képről ír Krécsy: ezek közül az egyik jelenleg az egri Dobó István múzeumban letétben, a másik a Csiki Székely múzeumban lévő lehet.  Az egri teljesen oxidált, az erdélyin nincs sok oxidáció csak a felülete karcos (erről ír is Krécsy).

A negyedlemezes változatból három darab ismert, jelen adataink szerint mindhárom Southworth és Haves leszármazottaitól került későbbi tulajdonosaikhoz. 

 

Ez a darab a Boston Fine Art Museumé mérete: 10.8 x 8.3 cm Edward Southworth Hawes (J. Hawes és Southwort leánytestvérének fia) ajándékozta a múzeumnak 1943. December 9.-én. // 1/4 plate 10.8 x 8.3 cm, Gift of Edward Southworth Hawes in memory of his father Josiah Johnson Hawes
 (Boston Fine Art Museum) http://www.mfa.org/collections/object/louis-kossuth-160061

 

Ez a kép az Isenburg gyűjtemény része, mely jelenlegi információk szerint (a torontói AMC-től, ajándékozás útján) a Canadian Photography Institute-hez került. A kép előzőleg Hawes külöböző örököseié volt, majd  Edward Laurie Hawes-től került az Isenburg gyűjteménybe 1979 körül. // 1/4 plate  (Isenburg collection at Canadian Photography Institute, National Gallery of Canada)

 

A dagerrotipek általában oldalfordítottak (így az álló és a Pulszkyval készült képek is ilyenek), kivéve ha tükröt vagy prizmát raktak a lencse elé ennek korrigálására.  A mellképek azonban oldalhelyesek (már amiken még látható a kép) mind az egészlemezes mind a negyedlemezes változatok. 

További technikai érdekesség a mellképeken látható úgynevezett vignettálás. Ez azt jelenti, hogy a kép körben, egy életlen/átmenetes szélű fekete színű részbe fut ki. Ez a lencsék képalkotásánál látható jelenségre emlékeztet, amikor a lencse nem rajzolja ki a teljes képmezőt. Itt azonban nem erről a hibáról van szó hanem tudatosan alkalmazott effektusról melyet e műterem (és mások) portréfényképein láthatunk. Leírások szerint ezt a metódust Hawes alkalmazta a fényképeknél. Ez abban az időben divatos dekorációs elem volt, a metszeteken látható hasonló effektushoz hasonló, ott azonban fehérbe fut ki a kép. (Más fotográfusoknál a fehér változat is előfordul.) A vignettálás céljára többféle módszert is alkalmaztak. 1852 januárjában például Henry Insley szabadalmaztatott is egy ilyen metódust. A Hawes féle módszerről egyelőre nincs adatunk, valószínűleg úgynevezett maszkolással készült. Soutworth 1855-ben szabadalmaztatott egy módszert, amely maszkolás segítségével egy dagerrotip lemezre, 9 portré készítését tette lehetővé.

 

• 
• 
• 

(Katt a képekre! // Vignetting and masking by S&H studio. Click on pict!)

 

 

Albert Sands Southworth (1811–1894) 1845–50 körül dagerrotip önarckép 10.8 x 8.3 cm The Metropolitan Museum of Art // Albert Sands Southworth (1811–1894) about 1845–50 self portrait daguerreotype 10.8 x 8.3 cm (The Metropolitan Museum of Art)

  

Josiah Johnson Hawes (1808–1901) 1845–50 körül dagerrotip önarckép 8.3 x 7.0 cm The Metropolitan Museum of Art  // Josiah Johnson Hawes (1808–1901) about 1845–50 self portrait daguerreotype 8.3 x 7.0 cm (The Metropolitan Museum of Art)

 

 

 

Linkek:

A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története

Krécsy Béla szócikk  (Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

NÉZZ KOSSUTH SZEMÉBE! MNM

Southworth & Hawes  Getty

Southworth & Hawes Wikipédia

Ormos József zoomolható képe a Kossuth dagerrotípiáról

---

---

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

 

Frissítés// Update: 2017 febr. 10.

A mai napon a halmozódó technikai és egyéb problémák miatt az archfoto.atspace.eu és archfoto.co.nf oldalakat töröltem, az oldalam mostantól az alábbi címeken érhető el:   //

Today I deleted the archfoto.atspace.eu and the archfoto.co.nf  pages because the bunch of technical and other problems, my pages are now on the following addresses:

A fototechnikatörténeti honlapom ARCHALTFOTOKONZERV http://archfoto.n1.hu A hasonló témájú blogom:   archfoto.blog.hu	My homepage about photohistory: ARCHALTFOTOKONZERV http://archfoto.n1.hu/english.html my photohistory blog: archfoto.blog.hu
A lap tükrözései a következő címeken vannak: http://archfoto.tripod.com http://archfoto.n1.hu http://archfoto.6te.net	The site was mirrored on the following addresses: http://archfoto.tripod.com/english.html http://archfoto.n1.hu/english.html http://archfoto.6te.net/english.html

Itt a blogban sajnos sok url mutat a megszűnt oldalra ezeket majd lassan kijavítom... // In this blog a quite few URL pointed to the former addresses I will change these slowly

A tervezett módon lekapcsoltam a "bolgár" szerveres lapokat, a fbook is folyton letiltotta a közzétételét az ottani urloknak és az adminok újabban mindenféle filtereket szabadítottak az oldalakra. A múltkori műsort mikor a magyar és az angol kezdőlapokat tüntették el mert rajta volt az egyik tükrözés címe még visszavacakoltam, de az újabb szűrő a Petőfi dagerrotip oldal angol verzióját tette elérhetetlenné és biztos még sok ötletük lett volna... Sajnos az egyik cím ezek közül ami szinte mindenütt szerepel (atspace) és még a gugli is csak ezt találja, úgyhogy biztos többen nem lelik majd az ujabb helyeket egy darabig (bár 2 közülük nem is új) de majd rendeződik lassan...  Az archfoto.atspace com és az  archfoto.atspace eu címen utbaigazító lapok vannak amik erre a bejegyzésre és a fbookos oldalamra mutatnak.

----Az eredeti bejegyzés // The original post---

A honlap átmeneti elérhetetlenedéséről // About the temporarily  unaccessibility of the homepage

Azt hiszem a globalizáció áldozata vagyok (legalábbis az előzetes nyomozásom szerint) úgy tűnik mindkét szolgáltatóm a németországi és a norfolk szigeteki (!) ugyanannak a bolgár (!) cégnek a viszonteladói. Az admin ráeresztett egy szűrőt az összes lapra mert szerintük a tripod.com feltüntetése az oldalakon (ahol pl. az egyik, legrégebbi tükrözésem van) szabálytalan és ez aztán letiltotta az index.html elérését de még az english.html-t is ami az angol kezdőlapom!

Előre illett volna szólniuk mielőtt ilyet tesznek de szokva vagyok a bánásmódhoz: a fbookon se írtak vissza egy qva szót se mikor reklamáltam, h miért cenzúrázzák az egyik honlapom címét... (Persze az is a bulgároké.)

Kiszedtem a címet a két lapból, úgyhogy újra működnek de előtte csináltam még két tükrözést is, abban a hiszemben, h otthagyom a derék bolgárokat a francba. Most gondolkodom mi legyen mert ez így kissé sok lett... Az http://archfoto.atspace.eu/ volna a kidobandó mert arra fbook is pikkel de azt ismerik a legtöbben ráadásul a már nem frissített elődje, a döglődő szerveren lévő http://archfoto.atspace.com is elérhető még... Sok a jóból!  Pár hete kellett új helyet néznem mikor egy maláj hekker felnyomta az egyik szolgáltatóm lapját (t15.org) és az javíthatatlan lett, mivel azt a céget is eladták ezért aztán azt a szervert is magára hagyták (az új divat szerint: nem kötik le csak nem tartják karban, szabad a vásár a crackereknek). Úgyhogy elég mozgalmas mostanában de nem a jó oldalon a fene enné meg!

Azért van mindíg 3 helyen a lap mert a szolgáltatók folyton csinálnak valamit amitől elszáll valamelyik hely, főleg 2008 óta mert a válság miatt megszűnt egy csomó cég.

A fototechnikatörténeti honlapom
ARCHALTFOTOKONZERV
http://archfoto.n1.hu
A hasonló témájú blogom:  
archfoto.blog.hu


My homepage about photohistory:
ARCHALTFOTOKONZERV
http://archfoto.n1.hu/english
my photohistory blog:
archfoto.blog.hu

A lap tükrözései a következő címeken vannak:
http://archfoto.tripod.com
http://archfoto.n1.hu
http://archfoto.6te.net

The site was mirrored on the following addresses:
http://archfoto.tripod.com/english.html
http://archfoto.n1.hu/english.html
http://archfoto.6te.net/english.html

---

Frissitve: 2016. 10. 24.

 

Summary: I tested a few roll 35 mm films which was exposed at the 1956 Hungarian freedom fighting. 4 of them have cellulose nitrate base and 2 acetate cellulose. Opposite of the well known Kodak statistic where the last time manufactured nitrate film for photographic uses  was in 1938, in the Central-Europe nitrate base films was produced about till the middle of 1960s. Also used widely movie negative films for photographic use, because of the difficulties in the supply of photographic materials.

 

Már régóta ülök a témán de nem könnyű anyagot találni hozzá, és persze a körülményhiányaim se segítenek benne. A film se adja könnyen magát az évekig feltekert anyagot szintén évekig kellett fordítva feltekerve tartani (emulzió kívül), hogy valamelyest kiegyenesedjen.  Most azért felteszem ahol tart és majd idővel igyekszem bővíteni, javítani.


Ezt a pár tekercset egy lezárt edényben elásva tartotta a tulajdonosa évekig (legalábbis ezt tudom róla) és van még néhány korabeli 6x9 cm-es nagyítás, de mint kiderült nem mindegyik képről és viszont ami van az nem mind a megmaradt negatívokról. Elsősorban a korabeli fotóanyagok típusai és beszerzésük körülményei érdekesek ebben a blogspotban.

Teszteltem a hordozókat és a mindenki által idézett "Conservation of Photographs" Kodak publications 1985. (89. p), a Kodak adatait tartalmazó táblázathoz képest, mely szerint 35mm-es fényképészeti filmet utoljára 1938-ban gyártottak nitro-cellulóz hordozóval (ugyanolyat filmgyári használatra 1951-ben) nálunk még 1956-ban is javában használtak nitro-cellulóz alapú filmeket fényképezésre. Sőt a korabeli szakirodalom szerint még később is gyártották valamikor az 1960-as évek közepéig lehetett használatban... (A nitro-cellulózról lásd: http://archfoto.n1.hu/kislex.html#Hordozo)

A 7 tekercs filmből 5 volt nitrocellulóz hordozón és kettő acetátcellulózon.

"A" Nitrocellulóz Agfa ULTRARAPID Széljelzésen AGFA 404 241996 20/I
"B" Nitrocellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA 403 075834 10/H
"C" Acetátcellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA S 327
"D" Nitrocellulóz  Agfa Isopan ISS Széljelzésen AGFA ISOPAN ISS, képkockák számozva
"E" Nitrocellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA 403 075837 10/H és 075836 10/H
"F" Acetátcellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA S 321 039392 1/E
"G" Nitrocellulóz  Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA 403 075843 10/H

Az alábbi albumban néhány széljelzés minta látható:

• 
• 
• 
• 
• 

Hazai negatívanyagok c. könyv (1959) a bevezetőben a tárolásnál tárgyalja a nitrocellulóz anyagokat (nyersanyagét, nem a kidolgozottét) a 35 mm felvételi- és pozitív filmnél írja, hogy acetátcellulózon van de a többinél semmit. A Kodak adatai még magára a gyárra is korlátozottan érvényesek mivel az európai gyárai szintén tovább gyártották a 35 mm-es anyagokat nitrós hordozóval. Az Agfa helyzete is komplikált ezidőtájt: a kettévált Németországban 2 egymástól független Agfa gyár működött a nyugatnémetországi Leverkusenben a keletnémet pedig Wolfenben, de mindkét cég ugyanolyan márkaneveken és elég hasonló csomagolásban gyártotta az amúgy egyre különbözőbb termékeit. Magyarországra akkoriban főleg a keleti Agfa termékeit hozták be (ez a gyár később ORWO-ra változtatta a nevét). A keleti Agfa, a konzervátor szakirodalom szerint még az 1960-as években is gyártott nitrocellulózos filmanyagokat.

A másik érdekesség, hogy a fenti listában szereplő anyagokat egy kivétellel mozifilmekhez gyártották, vagyis csak nagy tekercsekben (30-300 méteres) forgalmazták és az anyag tulajdonságai fényképezésre kevésbé optimálisak voltak, és más márkaneve is volt mint a fényképészeti anyagoknak. Ennek magyarázata a korszakra jellemző hiánygazdaság lehet és a szegénység. Különböző dolgokat időről-időre nem lehetett kapni, például fotóanyagokat se, és ha mégis nem biztos, hogy tellett rá. Ilyenkor "szerezni" kellett valahogy. A filmipart ami propagandaszempontból is fontosnak találtatott viszonylag folyamatosan ellátták valamilyen nyersanyaggal és itt folyamatosan keletkezett ún. "reszli" ez a nagy tekercsből megmaradó néhány méteres rész, amit a kamerába már nem volt érdemes befűzni és ami aztán kézen-közön a magánfelhasználókhoz vándorolt. Egy ilyen reszliből több tekercsnyi fényképezőgépbe való film is kitellett. Ez a gyakorlat a rendszer egész idejében zajlott még a 80-as években is de ez egy másik történet... Háborús időszakokban különösen problematikus volt az ellátás így a világháború környékén például Escher Károly is hasonló anyagokra dolgozott.

A rend kedvéért azért megjegyzendő egy időben a reszlit hivatalosan is forgalmazták, a diafilmgyártó vállalat boltjában lehetett kapni fényképezőgépbe való hosszúságúra felvágva (de néha fényt kapott film is volt a csomagolásban...).

 

A további zavart a Superpan név okozza, ilyen néven különböző időszakokban és helyeken egészen eltérő tulajdonságú (méret, érzékenység, stb.) anyagokat forgalmaztak, sőt még ma is gyártanak egy változatot. A márka 1928-ban jelent meg amikor Prof. Eggert, John (1891-1973) az Agfa wolfeni laboratóriumában kidolgozta az aranyérzékenyítés módszerét és ezzel egy a piacon lévőknél magasabb érzékenységű mozifilm negatívanyagot készítettek, ez volt az eredeti Superpan. Az Agfa pánkromatikus fényképészeti filmjeit általában Isopannak hívták de volt egy amerikai cége is az Agfa-Ansco (Ez az Ansco a már a dagerrotip korszakban is meghatározó Anthony és Scovill cégekből alakult) ami az érzékenyebb fényképészeti filmjeit is Superpan néven forgalmazta. 

Van még az Agfa Ultra-Rapid ezzel is kb. ugyanaz a helyzet mint a Superpannal de csak az 1930-as évek végétől gyártották.

A filmek szélére exponált jelzések gyakran hasznos információkkal szolgálnak, némely gyártó például jelezte, hogy a filmje nitrátos (ritka, az Agfánál például még nem láttam ilyet) vagy már acetátcellulózra készült ez esetben a safety ill. a Sicherheitsfilm volt a jelzés. Az itteni Agfa anyagoknál ez egy diszkrét S.

Az, hogy a gyárak a mozifilm nyersanyagokat tovább gyártották az egyébként tűzveszélyes és pusztulékony nitrocellulóz hordozóra az annak köszönhető, hogy az acetátcellulóz akkori változata kevésbé bírta a filmkészítési technika mechanikai megpróbáltatásait. Az egyetlen fényképészeti célra gyártott anyag itt a filmek között az AGFA ISOPAN ISS, de ez is nitro...

 

A filmhordozó tesztelésére többféle módszer van, a leggyorsabb változat  triklór-etilénben történik: a film kis darabját kell belenyomni, hogyha lesüllyed a minta akkor nitrocellulóz, ha a felszínre úszik akkor acetátcellulóz. A gyakorlatban kissé átverősebb, de többnyire működik. Ez a teszt a jövőben problematikus lehet mert az EU-ban betiltották e vegyszer használatát. (Nagyobb mennyiségben a gőzei is mérgezőek, az ilyen tesztekhez nagyon kis mennyiség is elegendő és megfelelő módon alkalmazva nem sok jut ki belőle, illetve a megfelelő szellőzésről gondoskodni kell)

 

 

 

 

 

  Az A jelű film nitrocellulóz és ezért lesüllyedt,az F jelű pedig acetátcellulóz és emiatt a felszínre úszik.

---

Frissítve: 2016. 03. 16.

Summary I tried to collect the names of the persons who has the strong influence in their life by the photography and the Hungarian Freedom Fighting in 1848...

Ebben az írásban azokat próbálom összegyűjteni akiknek az életében a fényképezés és 1848 is szerepet játszott (nem lesz teljes mert mert az nem olyan könnyű...) Mindenféle linkek segítik viszont az utánanézést és lehet majd le...dorongolni a kommentekben. Majd még cizellálom azért...

Nézzük, aki már akkor fényképész volt:

Kramolin Alajos (1812–1892)

A gyógyszerész-fotográfus  színezett talbotípia portrékat készített az 1848-as honvédekről néhány darabja még megvan. A bukás után egy darabig (gondolom menekülésképpen) a délvidékre költözött.
 

Egy magántulajdonban lévő darab a flickrről (Csoszi)

https://www.flickr.com/photos/genealogus/16895102365

 

 

Kiss Ernő császári-királyi ezredes, honvéd altábornagy, aradi vértanú 1847-ben. Talbotípia (MNM)

Strelisky Lipót (1816-1905)

A korai magyar fényképészelk egyike úgy tudni dagerrotípiákat készített a forradalom szereplőiről amik a II. világháború során vesztek el (talán a Hadtörténeti Múzeum anyagának részeként ami a nyugatra szállítás során veszett el egy őrizetlenül maradt dunántúli kastélyból) Sajnos adatok, képek nincsenek vagy lappanganak valahol. 1848 után is csinált 48-hoz kötődő dagerrotipet/tipeket. (lásd: önkényuralom és fotótörténet)

 

Strelisky dagerrotip reprodukciója Borsos József - August Pettenkoffen: Az első magyar országgyűlés megnyitása (1848. julius 5. Pest.) c. litográfiájáról és a hátlapja a szignóval : L. Strelisky Daguerreotypeur  Blühdornische Haus No 218 Göttergasse. (DIM)

 

Strelisky Lipót. Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Strelisky_Lip%C3%B3t

Történelem: Strelisky Lipót
https://pixinfo.com/cikkek/tortenelem_strelisky_lipot

 

Egressy Gábor (1808 - 1866)

Színész, amatőr fotográfus a 48-as események szereplője, aki a vélhető szerzője a Petőfi dagerrotípiának is, ami legalább megmaradt (úgy ahogy). Ránkmaradtak az önarcképei is, de a többi képe sorsárol nem tudok bár van két gyanús darab...

Egressy Gábor ,Wikipédia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egressy_G%C3%A1bor_%28sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz%29

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására, dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével

http://archfoto.n1.hu/petdagel.html

 

 (PIM)

Egressy Gábor önarcképei (OSzK - HOM)

Kawalky Lajos (?-?) fényképész, ötvös.

Korai dagerrotipista az 1840-es évek elején már dolgozott a Tigris szállóban, néhány szignált fotója van magyar és a környező országok gyűjteményében is. Éltrajzáról, 1848-as szerepéről nem sokat tudok, de van egy honvédtisztet ábrázoló fotója az Aradi Ereklyemúzeumban (ahol az 1848-as forradalom emléktárgyai vannak)

Kawalky Lajos: Dr Herzfeld Sándor 1848/49 honvéd tűzmester (Aradi Ereklyemúzeum) szignó a paszpartun.

A múzeum lapján:

http://clasate.cimec.ro/detaliu.asp?k=23B6C9E110D94E9AA81050F504811012

Kawalky egy későbbi etikettje

 

És akik 48 következtében (is) váltak fotográfussá:

Rosti Pál (1830–1874) földrajztudós, néprajztudós, fotográfus, az MTA levelező tagja
A szabadságharcban való részvétele miatt kényszerűségből vált világjáró fotográfussá; 1857–58-ban Közép- és Dél-Amerikában készített képeket.

Rosti Pál, Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rosti_P%C3%A1l

Vízesés Cuernavacca (Mexikó) közelében. Sóspapír

Rosti Pál (1830–1874) portréja. Schrecker Ignác fényképe (1865) . Albumin. Akadémiai Album, (MNM).

 

Papp Júlia: Az ötödik album – Rosti Pál (1830-1874) Fényképi Gyűjteményének újabb példánya
http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200802/az_otodik_album?PHPSESSID=3f6a2c9501751a829f94d53a8de93d9a 

 

Szabó Iván (1822?-1858)

A komáromi erődben érte a szabadságharc vége innen emigrált nyugatra, pályája végén neves skóciai fényképész lett. Itt fényképezte többek között az emigráció tagjait, de Fox Talbot családtagjait is.

 

James Farmer (?): Szabó Iván, Edinburgh, 1856–1858 között – Veress Ferenc vizitkártya reprodukciója az 1860-as évekből, Kincses Károly gyűjteménye

Szabó Iván (Thomas Rodger műtermében?): Kossuth Lajos, 1856 (MNM)

 

Szabó Iván sírja

http://gaedin.co.uk/wp/new-history/cemetery/8-ivan-szabo-1822-1858

Cs. Lengyel Beatrix: Szabó Iván, a skóciai magyar fotográfus

http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/201301/szabo_ivan_a_skociai_magyar_fotografus?PHPSESSID=5f553b5c34b9b63631ac2b7f2919515e

 

Országh Antal (1818 körül – 1878) képzőművész, fényképész, író.

1848-ban császári és királyi hadapród volt és hatvanad magával átszökött az olaszokhoz és a velencei legió tisztje lett, innét Konstantinápolyba ment, ahol mint fényképész és nyelvmester tartotta fenn magát. 1853-ban Párizsba költözött és rajzolásból, fényképezésből élt, itt fejlesztette ki a porcelán papírkép technika alapjait. 1862-ben kegyelmet kapott és visszajött Pestre és műtermet nyitott (Porcellán műterem, Kerepesi út). Gazdasági nehézségei miatt fel kellett hagynia a szakmájával és végül öngyilkosságban keresett menedéket a problémái elől. Ez sajnos nem volt ritka a kortársai között sem.

Országh Antal, Mayer György fényképe

Országh Antal papír porcelan fotográfiái Párizsból

https://www.flickr.com/photos/36481158@N02/5164209064/in/photostream/

Országh Antal papír porcelan fotográfiája budapesti műterméből, Kerepesi út 3.

https://www.flickr.com/photos/23912178@N08/25126608721

Országh Antal, Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gh_Antal

 

És egy  tudós:

Vállas Antal (1809- 1869) mérnök, matematikus
A Magyar Tudós Társaság 1840-ben tartott 11. nagy gyűlésén augusztus 29-én,bemutatta a dagerrotípia technikáját. 1848. június 18-án báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter kinevezte a pesti egyetemhez a mennyiségtan rendes tanárának. Az egyetemi tanárságot azonban csak 1850 március végéig viselhette. Miután megfosztották egyetemi tanári állásától, 1851 őszén emigrált és Amerikában is halt meg.

Vállas Antal

Vállas Antal, Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1llas_Antal

És az utókor:

Plohn József (1869-1944)

A Kolozsvári Országos Történeti Ereklye-Múzeum 1902-ben, Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján a még élő 1848–49-es katonák képeiből egy nagy kiállítást kívánt rendezni. E célból fényképészeknek szóló felhívást tettek közzé, hogy az öreg honvédekről díjazás nélkül készítsenek portrékat. A gazdag 48-as hagyományokkal rendelkező Hódmezővásárhelyen a felhívás kedvező visszhangra talált, s így Plohn József (1869-1944) helybéli fotográfus pontosan 154 veteránról készített fényképet.

Plohn József

 

Plohn József 1848-as honvédportéi

http://maimanohaz.blog.hu/2013/03/15/plohn_jozsef_1848-as_honvedportrei

Plohn József emlékezete - Fotókiállítás és századfordulós fotóműhely a Tornyaiban
http://promenad.hu/cikk/plohn-jozsef-emlekezete-fotokiallitas-es-szazadfordulos-fotomuhely-a-tornyaiban-144113

 Plohn József kamerája és a helyi történelem.

 

Talán említhetném itt még Krécsy Bélát. 

Kossuth 1852-ben titkárával együtt, propaganda célból számos (egészlemezes) dagerrotipet készíttetett magáról Bostonban a Southworth és Hawes műteremben. Ezekből pár most is különféle nemzetközi gyűjteményekben található.
 1893-ban Krécsy Béla tanár Hawes-től hazahozta a a megmaradt 17 darabot. Hazatérte után  szétosztotta a képeket honi gyűjteményeknek. Ezek közül 7-8 darab ma is különböző közgyűjteményekben van, bár a szakszerűtlen tárolás miatt elég rossz állapotban.

Southworth és Hawes: Kossuth Lajos titkárával Pulszky Ferenccel 1852 egészlemezes dagerrotip (MNM)

Az amerikai gyűjteményben lévő darab viszont ilyen állapotú...

 

A MAGYARORSZÁGI DAGERROTIP KONZERVÁLÁS RÖVID TÖRTÉNETE

http://archfoto.n1.hu/dagtor.html

 

 

---

Utolsó módosítás: 2016.05.06.

 

ALTERNATÍV FOTÓTECHNIKAI TÉMÁJÚ WORKSHOPOK 2016. ALTERNATIVE PHOTOGRAPHIC WORKSHOPS, 2016. HUNGARY

:

Esemény, Színhely/Event, Location: XVII. Kontakt Fotográfiai Tábor Bugac és Kollódium iránt érdeklődők V. találkozója 2016 XVII. Contact Photographic Camp, Bugac, Hungary and V. Meeting of collodion fans 2016    Dátum(ok) / Date:  2016. július 7-17 között, kollodista 15-17-ig URL: https://www.facebook.com/kontaktfotgrafiaitabor

Esemény, Színhely/Event, Location: FotóFalu Drégelypalánk   Dátum(ok) / Date: 2016. július 22-31 URL: http://fotofalu.hu/

Esemény, Színhely/Event, Location: Archaikus Fotográfiai Tábor Ócsán Egressy Gábor Szabadidőközpont Bajcsy-Zsilinszky út 46., Ócsa, 2364 (cianotípia, argentotípia) Érdeklődni, jelentkezni  az alábbi mail címen. elgaborb@gmail.com Dátum(ok) / Date: 2016. június 13.–június 17. URL: https://www.facebook.com/events/239846606405872/

Esemény, Színhely/Event, Location: Dátum(ok) / Date: URL: E-mail:

Esemény, Színhely/Event, Location:      Dátum(ok) / Date: URL: http://www

 

---

 

 

---

SUMMARY My homepage the ARCHALTFOTOKONZERV  started at September 2004 so 10 years old now. This blogspot is a few data about that ten years...

 Linkek:

---

---

SUMMARY: Géza Szentmártoni Szabó, literary historian found a chair in an upholstery shop which is similar to the other one what is on the only daguerreotype of the famous Hungarian poet Sándor Petőfi. About that daguerreotype: AN EXPERIMENT TO DETERMINE THE AUTHOR OF THE PETŐFI DAGUERREOTYPE USING COMPUTER EVALUATION OF THE DATA ON THE DAGUERREOTYPE PLATES http://archfoto.n1.hu/petdagen.html

Szentmártoni Szabó Géza az az irodalomtörténész aki tőlem függetlenül az én munkámról nem tudva és filológiai adatokból jutott ugyanarra az eredményre mint én a technikaiakból, hogy az ismert Petőfi dagerrotípiát valószínűleg Egressy Gábor, színész és amatőr dagerrotipista készítette. (A vonatkozó írásokat ld. lent linkeknél). Ez persze engem is megerősített a feltételezésben de azért azóta is mindketten gyűjtjük az adatokat.

Szabó Géza régóta keres egy hasonló széket illusztrálandó, hogy a képen lévő milyen is lehetett. Most, augusztus elején egy kárpitosműhelyben meglelte az eddigi legjobban hasonlító darabot és megkérte a mestert, hogy lefényképezhesse a munka alatt lévő bútort. A kész székről nincs kép de talán a tulajdonos megengedi, hogy készülhessen...

Természetesen ez nem az a szék ami a dagerrotipen szerepel bár a tulaj családi örökségéből származik és lehet, hogy egykorú azzal...

 

 

 

 A dologhoz tartozik, hogy régen könyvnek is titulálták ezt a holmit. (Mi más is lehetne egy költő hóna alatt?)




Linkek:

Szentmártoni Szabó Géza: “Tükör által homályosan” Petőfi dagerrotip arcképe:
http://archfoto.n1.hu/Carolipet1.html

A székről szóló melléklet::
http://archfoto.atspace.n1.hu/PetofiBiedermeierSzek.html

Flesch Bálint: Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével:
http://archfoto.n1.hu/petdagel.html

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html




Régebbi bejegyzések a témában:


Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

Petőfi dagerrotípia, és a valósághoz való viszony. Tényleg: mindenmaradtarégiben..

 

---

 

---

 

SUMMARY Workshop of the Getty Conservation Institute in the Advanced Topics in Photographic Conservation series, Identification and Conservation Strategies for Color and Digital Prints, in the Hungarian National Museum 28 July–8 August 2014 and public lectures at 1.August:    Sylvie Pénichon (Art Institute of Chicago) Adventures in Color: Collecting Photographs Martin Jürgens (Rijksmuseum, Amsterdam) What is (and what isn’t) a Photograph Today? Dealing with Digital Prints in Museum Collections Szeklencei Tamás (Pigmenta Imaging Center) "Cruse digital scans of art originals and Archival Inkjet printing technology for Fine Arts and Photography"

A Getty tanfolyam Közép-, Kelet- és Dél-Európaiaknak némi vándorlás után ide is megérkezett, a Nemzeti Múzeumba. Július 28. és augusztus 8. között rendezik. A tematika a színes fotók és nyomatok körül bonyolódik. Ha már itt vannak az előadók egy nyilvános előadást is tartanak augusztus elsején a múzeumban, bár csak angol nyelven tolmácsolás nélkül: 

THE HUNGARIAN NATIONAL MUSEUM CORDIALLY
INVITES YOU TO THE 4TH PROFESSIONAL AFTERNOON
OF ITS PROGRAMME SERIES TITLED MEETINGS
THE PLACE OF COLOURED PHOTOGRAPHY
AND DIGITAL PRINTS IN COLLECTIONS,
PHOTOGRAPHIC PRINTING, DIGITALISATION
FRIDAY 1 AUGUST 2014, 3 PM GREAT HALL
OF THE HUNGARIAN NATIONAL MUSEUM
Supporter of the event: ÉvaKeleti
Outstanding Artist of Hungary
Programme:
Sylvie Pénichon (Art Institute of Chicago)
Adventures in Color: Collecting Photographs
Martin Jürgens (Rijksmuseum, Amsterdam)
What is (and what isn’t) a Photograph Today?
Dealing with Digital Prints in Museum Collections
Szeklencei Tamás (Pigmenta Imaging Center)
"Cruse digital scans of art originals and Archival
Inkjet printing technology for Fine Arts and
Photography"
Conversations with the lecturers
English-language lectures without interpreting
Registration: mnm.talalkozasok@gmail.com

A Magyar Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja a
Találkozások 4. előadássorozatának következő
szakmai délutánjára
A színes fotográfia és a digitális
nyomatok helye a gyűjteményekben,
fotográfiai nyomtatás, digitalizáció
2014. augusztus 1-jén, pénteken 15 órára
a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermébe
Program:
Sylvie Pénichon (Art Institute of Chicago)
Adventures in Color: Collecting Photographs
Martin Jürgens (Rijksmuseum, Amsterdam)
What is (and what isn’t) a Photograph Today?
Dealing with Digital Prints in Museum Collections
Szeklencei Tamás (Pigmenta Képalkotó Központ)
"Cruse digital scans of art originals and Archival
Inkjet printing technology for Fine Arts and
Photography"
Beszélgetés az előadókkal
A program angol nyelven zajlik,
tolmácsolás nélkül
Regisztráció: mnm.talalkozasok@gmail.com

 

Linkek:

Identification and Conservation Strategies for Color and Digital Prints
28 July–8 August 2014
Hungarian National Museum, Budapest:
http://www.getty.edu/conservation/our_projects/education/cons_photo/color_print_workshop.html

Identification and Conservation Strategies for Color and Digital Prints
WORKSHOP IN BUDAPEST:
http://budapestincolor.tumblr.com/




Régebbi bejegyzések a témában:

Stulik & Co. nálunk is.
http://archfoto.blog.hu/2009/07/31/stulik_amp_co_nalunk_is

Tanfolyam Közép-, Kelet- és Dél-Európaiaknak. A Getty Szlovákiában.
http://archfoto.blog.hu/2008/01/23/tanfolyam_kozep_kelet_es_del_europaiaknak_a_getty_szlovakiaban

---

A Getty Conservation Institute ( Los Angeles ) egy alapművet bocsájtott a köz rendelkezésére. Dusan Stulik és Art Kaplan jókora munkájával megszületett egy több évvel ezelőtt indult megaproject első eredménye. A project indulásáról anno (2007) írtam a blogban is:

(A Getty) "Mindenféle fényképek készítési technikáját kívánja agnoszkálni ezzel a (nálunk divatos ránézek, azt mondok valamit típusú módszerhez képest) kellően hájtek és persze jóval egzaktabb eljárással.

A cikk szerint a  http://getty.edu/conservation/  lapon felhívással élnek a föld lakóihoz, (eddig nem találtam meg rajta de viszont itt igen: http://zonezero.com/magazine/articles/gettymuseum/index.html )  hogy miután a gyártók nem tettek félre mintát minden egyes fotóanyagból ami valaha készült (a predigital age-ban -- ahogy fogalmaznak) ezért az össznépességnél rejtező fotók segítségével kivánnák pótolni a hiányzó mintakollekciót. Így szinte a teljességet analizálni lehetne korszerű módszerekkel és valósabb képet kapni mi-micsoda ügyben."

http://archfoto.blog.hu/2007/04/05/a_getty_felhivasa_mindenkihez_dusan_stulik_es_mas_erdekessegek

Lett is nekik a világból fénykép rendesen sokféle és jól nekikezdtek az FTIR és az XRF analiziseknek (Infra és röntgen spektrográfia az egyik a vegyületeket és szerves anyagokat a másik az elemeket mutatja ki a vizsgált képben). Nna ennek az eredményeit publikálták most az online elérhető atlaszban:

The Atlas of Analytical Signatures of
Photographic Processes

Dusan Stulik and Art Kaplan  2013

http://www.getty.edu/conservation/publications_resources/pdf_publications/atlas.html

Van hozzá video is sokféle, ez a legidevágóbb pár darab (playlist) amin a vizsgálati módszereket lehet látni:

Egy angol nyelvű ismertetés / An English description:

http://artsbeat.blogs.nytimes.com/2013/09/19/new-getty-atlas-to-preserve-data-on-nondigital-photography/?_r=2

 

 

---

Utolsó módosítás/ last update: 2015 .04. 01. 

 

The tyranny and the history of photography. After defeat of the 1848/49 Hungarian Revolution and War of Independence, possessing a portrait of a participant of the war of independence was for almost twenty years an indictable offence. This period of our history created a new product.: miniature (easy-to-hide) Daguerreotype reproductions were made of the graphic (engraving, litography) portrays of the embelematic men of the resistance movement. Lipót  Strelisky was a significant member of the early Hungarian photography.   From goldsmith he became a photographer.   I have not found hallmarks on those plates known by me that were supposed to be made by him.  It can be supposed that as goldsmith, he (also) used plates prepared by himself. According to various sources he served in the home guards during the Hungarian revolution (1848/49) and photographed its prominent personalities partly with daguerreotype partly with talbotype technique.  The location of these pictures, if still exist, is unknown.  During the years of absolutism he continued to distribute the pictures of the revolution’s main players reproduced using photo technical processes (daguerreotype?) for which he was imprisoned in the Újépulet (New Building, notorious prison), although in the book by Etelka Baji about Strelinsky the contemporary judicial books do not mention this fact.  More than likely these pictures were reproductions of artistic pictures prepared using graphical multiplying processes (such as the one shown here). Later, during the collodion period the French René P. P. Dagron, one of the inventors of the microfilm, made and inserted microscopic pictures about the participants of the revolution,  into all sorts of objects (stanhopes). These were smuggled into Hungary. Links An experiment to determine the author of the Petőfi daguerreotype using computer evaluation of the data on the daguerreotype plates http://archfoto.n1.hu/petdagen.html Short History of the Daguerreotype Conservation in Hungary http://archfot.n1.hu/dagtoren.html Note:the picture captions also in English...

 

Strelisky Lipót a korai magyar fotográfia jelentős alakja volt. Aranyművesből vált fényképésszé. A neki tulajdonítható, általam ismert lemezeken ötvösjelet nem találtam elképzelhető, hogy aranyműves szakemberként a saját maga által készített lemezeket (is) használhatta.

A különféle források, legendák szerint szabadságharc alatt nemzetőr volt és részben dagerrotip, részben talbotip technikával fényképezte annak nevezetes személyiségeit. Ezek a képek ma ismeretlen helyen tartózkodnak, ha még megvannak egyáltalán. Az önkényuralom éveiben a szabadságharc szereplőinek fototechnikai eljárással (dagerrotípiával?) sokszorosított képeit terjesztette ezért az Újépületben is raboskodott (bár Baji Etelka, Streliskyről szóló könyve szerint erről nincs adat a korabeli bírósági forrásokban). E képei valószínűleg  sokszorosítógrafikai eljárással készült képzőművészeti ábrázolások reprodukciói voltak (mint pl. az itt bemutatott).

 

 

 

 

 

Strelisky dagerrotip reprodukciója Borsos József -August Pettenkoffen: Az első magyar országgyűlés megnyitása (1848. julius 5. Pest.) c. litográfiájáról
Hátlapja a szignóval : L. Strelisky Daguerreotypeur  Blühdornische Haus No 218 Göttergasse.
Az egri Dobó István Múzeum tulajdona  

Daguerreotype reproduction of Strelisky of the lithography of József Borsos – August Pettenkoffen:  The opening of the first Hungarian parliament (5 July, 1848, Pest).
On the back with the sign:  L. Strelisky Daguerreotypeur  Blühdornische Haus No 218 Göttergasse.
Owned by the Dobó István Múzeum of Eger

 

 

Az 1848/49-es szabadságharc  leverése után majdnem húsz éven keresztül büntetendő cselekmény lett a szabadságharc szereplőinek képét birtokolni. Emiatt közvetlenül a bukás után (mikor a megtorlás a legkeményebb volt), maguk a tulajdonosok semmisítették meg tömegesen (meg a hatóságok is persze) ilyen képeiket, vagy rejtették el olyan helyekre ami a megmaradásuk szempontjából nem volt túl jó és felejtették ott évtizedekig. Kis kitérővel megemlítenénk, hogy voltak ennek a kornak hozadékai is: például az ellenállás kultuszához igen kisméretű (jól elrejthető) dagerrotip reprodukciók készültek a korszak hírességeinek sokszorosítógrafikai ábrázolásairól

Hazai gyűjteményekben több, az előbb bemutatotthoz hasonló technikájú, installációjú ám igen kisméretü dagerrotip reprodukció található  a szabadságharc nevezetes szereplőit ábrázoló, ismert sokszorosítógrafikai alkotásokról. Természetesen, ahogy ez a dagerrotipjeink többségénél lenni szokott -- s itt az ok is érthető -- szignálatlanul. Nagyon az az érzésem, hogy ezek is Streliskytől származhatnak remélem majd bizonyítékot is találok (vagy valaki más). Ez a most érintett téma szintén megérdemelne némi kutatást és e képek  újrafelfedezését a fotótörténet számára.

Kossuth Lajos, August Prinzhoffer litográfiájáról  ( a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)
Bem József,  Tyroler József rézmetszetéről  (a Magyar Fotográfiai Múzeum  tulajdona)
Aulich Lajos, Krauser litográfiájáról (a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)
Batthyány Lajos, Barabás Miklós litográfiájáról  (a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)

 

Lajos Kossuth, politician from the Prinzhoffer lithography ( owned by the Hungarian National Museum)
József Bem, general, from the Tyroler copper engraving  (owned by the Hungarian Museum of Photography)
Lajos Aulich, executed minister of war, from the Krauser lithography (owned by the Hungarian National Museum)
Lajos Batthyány, executed prime minister, from the Barabás lithography  (owned by the Hungarian National Museum)

Ezeken a képeken látható az is milyen egy jellegzetes és komplett, az 1840-es évek második felében mifelénk használt dagerrotip installáció.

 

 

 

Dagerrotip reprodukció Kossuth Lajos, Walzel A. kőnyomata Barabás Miklós 1847-iki rajza után. 3 x 2,5 cm
A dagerrotip a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Mellette az eredeti grafika egy változata  oldalfordítottan, ahogy a dagerrotip ábrázolja.

Lajos Kossuth, politician, reproduction from the Barabás Miklós lithography 1847, 3 x 2,5 cm ( the daguerreotype owned by the Hungarian National Museum) and the original graphic, reversed position as seen on the daguerreotype

 

  Mégegy dagerrotip reprodukció.ugyanarról a grafikáról, a védőcsomagolás hátoldala és egy közeli részletkép
Another daguerreotype from the same graphic, the verso of thre preserver and a detail of the plate
A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Property of the Hungarian National Museum

És egy talboptípia is: Skopall József az 1850-es években készült talbotip reprodukciója Széchenyi István egy Franz Eybl által 1842-ben készített litográfiáról A fotó a Xantus János Múzeum tulajdona, 
István Széchenyi, a calotype of  József Skopall from a litography of Franz Eybl. Property of the Xantus János Museum

Forrás/Source:-Farkas Zsuzsa: Skopáll József győri talbotípiái 1850-1852-ből http://www.mafot.hu/farkas_zsuzsa-skopall_jozsef.html

 

Később, a kollódiumkorszakban mikroszkópikus méretűre kicsinyített képeket készített és applikált különböző használati tárgyakba a szabadságharc ismert személyiségeiről a francia René P. P. Dagron a mikrofilm feltalálója, amelyeket aztán valahogy becsempésztek Magyarországra. (E szerkezet neve stanhope és 1859-ben találta fel Dagron, a mikroméretű kép egy nagyítóként működő kristályon keresztül volt szemlélhető) Egy ilyen gyűrű  van a Nemzeti Múzeum birtokában, a Hadtörténeti Múzeumban meg egy pipa, a Móra Ferenc Múzeumban egy nyakkendőtű, stb.

 

Linkek:

Kísérlet a Petőfi dagerrotip szerzőjének megállapitására, dagerrotip lemezek adatainak számitógépes értékelése segitségével
http://archfoto.n1.hu/petdagel.html

A magyarországi dagerrotip konzerválás rövid története
http://archfoto.n1.hu/dagtor.html

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

 

 

Felhasználtam még az alábbi írást:

Csengel-Plank Ibolya:  A képcsempészet sajátos formái 1849 után
A Hadtörténeti Múzeum értesítője, 0238-4442. 11. 2010. p. 23-43.

Régebbi bejegyzések a témában:

Petőfi dagerrotípia, meg a valósághoz való viszony. Mindenmaradarégiben.

---

---

(2013. 09. 18.a freeblog miatt eltűnt képek pótlása)

 

Summary: The Daguerreotype of the Kaiser. Or not, just similar. Daguerre sent samples from his invention to several European emperors, usually three dags in a common frame. The exception was the Austro-Hungarian monarchy because not the kaiser had the true power, but the cancellor Metternich, so Daguerre sent also three daguerreotypes, but in 3 separate frames: one to the kaiser, one to Metternich and one to Antal Apponyi who was the ambassador of the monarchy in Paris and he arranged the transaction between Daguerre and the leaders of the state. Now the dag of Apponyi is in the Hungarian Technical Museum Budapest, the Metternich's one is in the Czech Technical Museum in Prague, but the Kaiser's one disappeared. The last data about the plate (what I'm know) the next kaiser, Franz Joseph I. placed to the collection which was created for the educating of the Crown Prince, but after the mysterious suicide of the Prince, there is no information about that dag. There is a description of the Kaisers dag in the periodical: "Der österreichische Zuschauer" 20. Sept. 1839. (The original German texts are quoted below) which fits to a daguerreotype what is in the Gernsheim Collection, Texas. "Notre-Dame et l’Île de la Cité, vers 1838, 15.5×20.6cm." Perhaps it was the Kaisers one or just similar... Anyway, after the second WW. a lot of valuable thing was available in Europe for a collector... (Das eine der beiden Bilder, eine Ansicht der Kirche „Notre Dame" in Paris, enthält die Darstellung eines ganzen Stadtteiles. In der Mitte befindet sich eine gotische Kirche (Notre Dame). Bei derselben führt eine Brücke über die Seine; zu beiden Seiten erblickt man die Quais und perspektivische Häuserreihen.In English: One of the two images, a view of the church "Notre Dame" in Paris, has laid out a whole part of the town in the middle of a Gothic church (Notre Dame) at the same there is a bridge over the Seine;.. Both sides we can see the quays and perspective rows of houses.) Source of the "Der österreichische Zuschauer" Eder, Josef Maria quoted in the book: Geschichte der Photographie, Ausführliches Handbuch. l. book  l. part, 4. edition.  1932 Knapp, W. Halle 318-319 pp Note: The illustrations of this post also has English captions (not too bad I hope...)

 

Egy mannheimi kiállításra kis időre visszajött Európába Texasból a Gernsheim gyűjtemény néhány darabja köztük egy a Daguerre által készített és 1838-ra datált dagerrotip amelyik a Notre Dame-t és a Szajnát ábrázolja.

 

Helmut Gernsheim fotótörténész, gyűjtő, fotográfus. (1913. március 1.  München -- 1995. július 20  Lugano, Svájc) Fényképészként dolgozott Németországban majd 1937 ben Angliába költözött ahol a II. világháború idején mint "friendly enemy alien"-t  egy évre Ausztráliába, New South Wales-be, Hay-be internálták, itt kezdett a fotótörténettel, -esztétikával foglalkozni. Miután visszatért Angliába (ahol 1946-ban állampolgárságot is kapott) összebarátkozott Beaumont Newhall-al  (kritikus, esztéta,1908 június 22. – 1993 február 26, ) akinek a biztatására feleségével Alison Eames Gernsheim-mel közösen gyűjteni is kezdett fotókat. Többek között a híres Niépce féle képet is ő találta meg Angliában és vette meg a gyűjteménye számára az 1950-es években. Több közös fotótörténeti könyvet is megjelentettek. 1963-ban igen jelentős gyűjteménye  a mostani helyére, a Texasi Austinban lévő Humanities Research Center-be került.

 

Daguerre, mielőtt még kiderült volna, hogy a francia állam megveszi és a világnak ajándékozza találmányát, annak népszerűsítése érdekében mintadarabokat küldött néhány uralkodónak. Három, egy keretbe tett dagerrotipet küldött például a bajor királynak és az orosz cárnak (A belga király is kapott valamilyet, irodalmi adatok szerint, de részleteket nem tudok).

 

A bajor királynak küldött képek.

Pictures for the king of Bavaria (replica in the original installation the pictures was fully oxidated already in the 1960-s the replicas was made in the 1980-s with using the Beaumont Newhal made photographs from 1937... It is in the Fotomuseum of the Stadtmuseum Münich  )

A 3 kép 1937-ben még látható volt, mikor Beaumont Newhall egy kiállításához fényképek készültek róla. De viszont már egy az 1960-as években készült fénykép szerint se lehetett látni az oxidációtól, aztán az 1970-es években volt egy balul sikerült restaurálási kísérlet ami szintén nem vált előnyére. Köztük van a híres darab amin a cipőpucolónál álló ember kiexponálódott a hosszú megvilágítási idő ellenére, s így ő lehet az első ember aki (ismert) fényképen szerepel. A müncheni Stadtmuseum fotomúzeumában van letétként, ahol a 80-as években, a  Marjen Schmidt és a George Eastman House munkatársainak közreműködésével a  Newhall féle képek alapján készült faximile látható róla, amit az eredeti keretbe tettek. Ez van ezen a képen is.

A cárnak küldött képek. Hosszú lappangás után néhány éve kerültek elő egy gyűjteményből és 2011-ben a Hermitage-ban kiállították egy orosz dagerrotip történeti kiállításon.

Pictures to the Tsar of Russia.

Daguerre az Osztrák-Magyar birodalom fejének is szánt három lemezt de errefelé a helyzet már akkor is kissé bonyolultabb volt. Az uralkodó I. Ferdinánd volt osztrák császárként, aki magyar király is volt, V. Ferdinánd néven. A tényleges hatalmat azonban Metternich kancellár birtokolta. Daguerre tudhatta ezt mivel ezúttal az uralkodóknak járó, 3 dagerrotipes adagot külön kereteztette és egyet küldött a császárnak, egyet Metternichnek és egyet a tranzakció lebonyolításában közreműködő Apponyi Antalnak a monarchia párizsi nagykövetének (utóbbi kettőt dedikálta is).

 Az Apponyi féle dagerrotip ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban van,

a Metternich féle a prágai Národní Technické muzeum gyűjteményében van,

 

Daguerre: Csendélet, Metternichnek dedikálva
Daguerre: Still life dedicated to Metternich (Národní technické muzeum, Prague)

 

 

 

a császáré azonban eltűnt. Az utolsó (általam ismert) adat szerint Ferenc József császár helyezte el abban a gyűjteményben amit a trónörökös kiművelése céljából hozott létre, a trónörökös rejtélyes öngyilkossága után azonban már nem tudni mi lett vele.

A császár és Metternich képét még 1839-ben kiállították Bécsben, és maradt egy korabeli leírás róluk a "Der österreichische Zuschauer"  c. lap 1839 szeptember 20.-i  113.-as számában. Azt írják a császáréról :

"Az egyiken a két kép közül, a párizsi Notre Dame templom látható, és egy egész városrész képét is tartalmazza melynek közepén található a gótikus templom (Notre Dame) Ugyanakkor van egy híd a Szajna fölött melynek két oldalán láthatóak a rakpartok és perspektivikus házsorok."

(Das eine der beiden Bilder, eine Ansicht der Kirche „Notre Dame" in Paris, ent­hält die Darstellung eines ganzen Stadtteiles. In der Mitte befindet sich eine gotische Kirche (Notre Dame). Bei derselben führt eine Brücke über die Seine; zu beiden Seiten erblickt man die Quais und perspektivische Häuserreihen.
A szöveget Eder, Josef Maria idézi könyvében: Geschichte der Photographie, Ausführliches Handbuch. l. kötet, l. rész, 4. kiadás.  1932 Knapp, W. Halle 318-319 pp.)

Ez majdnem tökéletes leírása az alábbi képnek ami a Gernsheim gyűjteményben van és szerepel a mostani kiállításon, vajon nem az elveszett dagerrotip került e a gyűjteménybe a háború utáni Európából?

"Daguerre úr műtermét mutatja...előtérben egy Herkulest (gipsz szobor) látunk ez van a legjobban megvilágítva...Mellette a padlón fekszik egy Szfinx és egyes szoborrészek, karok, lábak, stb. ...mindezeken az alakokon kivehetők különösen a Herkulesen az izmok, árnyékok... "

(...Das zweite Bild stellt das Atelier des Herrn Daguerre vor; es bleibt an Klarheit und Vollendung hinter dem ersten etwas zurück, vermut¬lich weil in dem geschlossenem Raume eines Zimmers die Beleuchtung nicht so kräftig sein konnte als unter freiem Himmel. Wir sehen hier im Vordergrund einen Herkules (Gypsstatue), der am hellsten ge¬halten ist und daher auch am deutlichsten hervortritt. Neben ihm liegt eine Sphinx am Boden, mehrere einzelplastische Gegenstände, als Hände, Füße usw. füllen den Zwischenraum. Links im Hintergrunde stehen die Grazien, als Chariathiden eine Schale tragend. An allen diesen Figuren, besonders aber am Herkules ist jeder Muskel, jeder.  Schatten und Halbschatten, auf das deutlichste ausgedrückt...)

Hát a csendélet mint látható egy kissé másképp fest. Nem Herkules vagy Szfinx szobor van rajta és a többi dolog sem karok és lábak, de a korabeli újságíró mitológiai, műtörténeti és anatómiai ismereteket leszámítva egész elviselhetően leírja a képet. Sokat nem kockáztatott, fényképes sajtó még sokáig nem volt és a lemezek is visszakerültek a tulajdonosokhoz.

Jó lenne tudni vajon honnan került a gyűjteménybe a kép a Fox Talbot Múzeum szerint Gernsheim 1950 körül vásárolta Angliában.

Kiegészítés, a Metternich-féle képen látható tárgyak szakszerű leírása: Jobbról balra (mert a kép oldalfordított):  Három grácia, az eredeti panel mielőtt a Louvre-é lett (onnan szerezhette Daguerre ezeket a kis izéket is), a Petits-Augustins temlomban volt (ahol a francia királysírok egy része), és ez eredetileg Germain Pilon (1560-1563), halotti szobra, amely egy II.Henrik szívét tartalmazó urnát tartott. Daguerre a szobor egy kisebb változatát helyezte képre amit Klemens von Metternich osztrák miniszternek küldött 1839 augusztusában.  Ezután egy dekoratív pilon (valószínűleg a késői XVIII. vagy a korai XIX. századból), egy gótikus épitészeti elem másolata, egy Jupiter Tonans  (Mennydörgő Jupiter, villámokkal a kezében - XVI--XVII. századi, francia vagy olasz szobor lehet). És egy Edward Baily féle Éva (szökőkút-szobor másolata) de háttal. (Arago is kapott három képet, ahogy dukál és az egyiken elölről látható. Ezek a képek az alábbi linken megnézhetőek.) Forrás: Stephen Pinson,  Daguerre, expérimentateur du visuel http://etudesphotographiques.revues.org/index345.html

 

 
Linkek:

Wikipédia, Boulevard du Temple (dagerrotípia):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Boulevard_du_Temple_(dagerrotípia)

Wikipédia, V. Ferdinánd magyar király-:
http://hu.wikipedia.org/wiki/V._Ferdinánd_magyar_király

Die Geburtsstunde der Fotografie - Meilensteine der Gernsheim-Collection. Reiss-Engelhorn- Museen, Mannheim vom 9. September bis zum 6. Januar 2013:
http://www.rem-mannheim.de/ausstellungen/aktuelle-ausstellungen/geburtsstunde-der-fotografie.html

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

Régebbi bejegyzések a témában:

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

 

---

Csakhogy legyen má' valami blogolás is.

Május 15-én fotoaukció volt Párizsban a Sotheby's-nél, érezhető volt a recesszió mert egy csomó képet nem vettek meg (pedig elég kvalitásos volt a kínálat). A legtöbbet Helmut Newton: Big nude IX c. képéért adták: 108750 EUR-t (32 407 500 HUF@298). A legnagyobb emelkedést Henri Cartier Bresson kínai eunuchot ábrázoló képe érte el az előzetes várakozáshoz képest kb. a dupláját adták érte 51150 eurót.

Ami inkább ontopic, hogy ezzel együtt elkelt mindkét dagerrotípia  (22350 és 6250 EUR) egy pár Atget kimásolópapíron, Rudolf Koppitz brómolajátnyomása 1914-ből (11875 EUR) és Puyo guminyomata.

Magyar vonatkozás Kertész volt, ahogy általában, viszont vintázs printek is voltak nemcsak a szokásos reprintek.

Linkek:



Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:

ld. fotoaukció az oldalsávban

---

 

 

 

---

A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE
A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
Szépművészeti Múzeum.
2012. március 30 – 2012. július 1.

Ez a kiállítás annyira belevág a tematikámba és még ráadásul hazai is, hogy nemigen tudok nem blogolni róla. Márcsak az a kérdés mit is. Az általános ismérvek lent a linkeknél megtalálhatók és szerintem is igen jelentős esemény a honi fotótörténeti kiállítások sorában egyrészt mivel ezzel a korszakkal foglalkozik, másrészt mivel a hazai múzeumok anyagán kívül a világ számos jelentős gyűjteményéből is kölcsönöztek képeket a kiállításra.

Ami szintén újdonságnak számít, hogy parázs vita zajlik a megvalósítás kérdéseiről (az ÉS-ben) ami történeti kiállításnál legalábbis ritka. Nemigen tudnék egyértelműen valamelyik fél oldalára állni mert  sok tekintetben egyetértek a kritikus véleményével viszont ismerem a múzeumok (és különösen a fotómúzeum) sanyarú körülményeit amik sok probléma forrásául szolgálnak minden jószándék és szakemberség ellenére is.

Ami meg nem újdonság, (hogy a blog tematikájába illő dolgokra térjek) a technikatörténeti adatok tekintetében számos gond van/volt az anyagban, ez valamiért nálunk valahogy mindig így van történeti technikákat szerepeltető kiállításokon. Ami viszont újdonság, hogy sikerült némiképpen bomlasztanom a rendszert.

A rendszer az általában úgy működik, hogy mindíg már csak a hibadús végeredménnyel tud  szembesülni az ember és akkor legfeljebb szomorkodhat, mérgelődhet és szidhatja a készítőket. Most azonban még a megnyitó előtt 1-2 nappal került szinte véletlenül (na jó, a kiállítás kritikusa jóvoltából) a kezembe a katalógusszöveg és másnap elmesélhettem a facebookon fotómúzeum munkatársának, hogy milyen hibákat találtam benne (félrefordított technikameghatározások ahogy szokott) mire is Tóth Balázs Zoltán (aki már képzett erő ezügyben is, a Getty Conservation Institute jóvoltából) másnap lázas munkával kijavította az etikettek (képaláírások) legnagyobb részét. Na ilyen viszont még nem volt. Sajnos a katalógus már elkészült addigra és abban bennemaradtak a hibák.

Sok vitás kérdés adódott a képek történeti adatait illetően is, amik legnagyobb része (akár az anyagé) a külföldi kiállítók által a képekhez mellékelt adatokból adódott, de sajnos nálunk is volt pár hasonló. Úgylátszik ez globális. (Lásd a vitacikkeket a linkeknél).

 

Rudolf Koppitz (1884-1936) képe

Számos képből nem sikerült vintázs kópiát szerezni, ez részben jó hír innen nézve, merthogy többek között a fotóműtárgyvédelmi ismeretek terjedésének köszönhető. Egyéb műtárgyvédelmi feltételek mellett egy kevéssé tartós technika esetében mint  például az albuminpapír az évi megengedhető fényterhelés maximuma elvben 12000 lux/óra  ez úgy számolható ki, hogy a megvilágítás fényerejét luxban megszorozzák az időtartamával órában. Ha például egy kép 40 luxxal világítódik (ennél kevesebb fénynél látni se nagyon lehetne) napi 10 órán keresztül az napi 400 lux/óra vagyis a képet  összesen 30 napig lehetne kiállítani egy évben...  (Ahol mód van rá ezt az időt például úgy nyújtják meg, hogy mikor épp nincs látogató a képet teljes sötétségben tartják valamilyen technikai megoldással.) Így valószínű, hogy ilyen képeket már nem szivesen kőlcsöznek vagy/és használnak hoszabb időtartamú kiállításokra.

Nagyon fényérzékeny anyagok Történeti ezüstalapú eljárások (pl:: kimásolópapírok), színképzős színes anyagok, dye transfer	12000 lx h / év
Közepesen fényérzékeny anyagok Ilfo/Cibachrome, modern fekete fehér kópiák RC papíron	42000 lx h / év
Kevésbé fényérzékeny anyagok Modern fekete fehér kópiák barit papíron, pigmentnyomat, színezetlen dagerrotípia, fotomechanikai nyomtatóeljárások	84000 lx h / év

Forrás: Marjen Schmidt: Leuchtkästen und Großformate: Ausstellungsbetreuung von "Jeff Wall: Belichtung"   Rundbrief Fotografie Vol. 15, No. 2 / N.F. 58, Juni 2008

 

A (fentiektől függetlenül) a kiállítás mindenképpen rendkívül érdekes, feltétlenül javaslom a megnézését mindenkinek és őrülök, hogy végre nálunk is van ilyesmi.

Linkek:


A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
http://www.szepmuveszeti.hu/web/guest/articleview?mi_layout_id=29.30&mi_article_id=1014

Szilágyi Sándor:Vattacukor:
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;vattacukor;2012-04-11.html


Baki Péter: A „vattacukor” receptje
http://www.es.hu/baki_peter;a_8222;vattacukor8221;_receptje;2012-04-26.html


Szilágyi Sándor: Kipukkant a lufi
http://www.es.hu/szilagyi_sandor;kipukkant_a_lufi;2012-05-02.html

Gellér Judit: A hatodik művészet
http://artportal.hu/aktualis/hirek/gell_r_judit_a_hatodik_m_v_szet

Így született meg a fotóművészet
http://nol.hu/kult/igy_szuletett_neg_a_fotomuveszet#kommentek

Festmények fotópapíron
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=540085#null

Illusztrációk helyett: a Camera Work összes száma a Photogravure.com-on
http://www.photogravure.com/collection/searchResults.php?page=1&artist=0&

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

---

 

---

5 éve szűnt meg a váci Forte gyár  most egy kis emlékezés arra az időre amikor még nem volt Forte de már működött. 1940-es Kodak árjegyzék (jó nagy képek, de a blogba csak ekkora fért viszont új lapon megnyitva minden olvasható):

 

Régebbi bejegyzések a témában:

Forte a Kossuthon.

Újraéled a Forte Polywarmtone papír. De Adox lesz.

 Forte(nd)

Linkek:

Forte emlékoldal az ARCHALTFOTOKONZERV-en:
http://archfoto.atspace.eu/forte.html

---

 

 

---

Az e célra fordítható idő és energiadarabok másirányú lefoglaltsága miatt a blogolás frontján mulasztásaim vannak, (lesznek) beleértve az eseménynaptárt is. A honlapidomítás viszont zavartalanul folyik. Közben viszont majd egy csomó mindent megtudok amiből majd talán  blogzás is lesz. Addig meg bocs.

---

---

Jesszus mióta nem írtam blogot. Idő-, energiahiány, vénülés, egyebek..

Az offtopic thread: Mámegin rekord: Gursky Rhein II. című, 1999-es, 185 x 364 cm-es, Diasecben tálalt chromogenic (hagyományos színes anyagú, de persze digitális eredetiről is lehet), számozott, 6 példányos kibocsátású adag 1 számú printjét, a Christie's nov. 8.-i, New York-i aukcióján 4 338 500 $-ért vitték el. (980 501 000 Ft 226HUF/USD-vel.) Az alábbi linken a kép látható a Christie's lapján. Persze megint képzőművészeti aukción sikerült fotórekordni (mint az utóbbi idők összes fotórekordere). A legtöbbet amúgy ($43,202,500) Roy Lichtenstein festményéért adták.

http://www.christies.com/lotfinder/andreas-gursky-rhein-ii/5496716/lot...

-
Restaurátor konferencia: XXXVI. Nemzetközi Restaurátor Konferencia, Budapest
2011 november 9-11. Nemzeti Múzeum díszterme.

1 fotóvonatkozású előadás volt: Kovács Péter, (Boteh Bt. - Esztergom)
Fotókonzerválási kurzus és tanítási módszertan a firenzei Alinari Intézetnél;
Collotype-nyomda bemutatásával. Az ifju kollega beíratkozott egy kurzusra a fenti ntézménynél és elmesélte, hogy mindenkivel egyedileg a meglévő ismeretei és érdeklődési iránya figyelembevételével foglalkoznak és mindehhez rengeteg  anyagot tudnak mutatni. Na ja, 1852-ben kezdett a cég (akkor még mint fényképészet, a gyűjtemény későbbi de azért onnan datálják: www.alinari.it/materiale/alinari_DIGIMARC.pdf ).  Amúgy egy működő fénnyomó műhelyük is van , életben tartva a XIX. szd. végének legnépszerűbb fotomechanikai eljárását. Mivel üzleti alapon működnek kevésbé szenvednek a hozzávalók hiányától mint a kincstári intézmények de cserébe oplyasmire is vállalkoznak (retusálásilag pl.)  ami etikailag legalábbis vitatható, dehát az ügyfél parancsol....
Bár több fotóvonatkozású előadás nem volt, de jó pár nem destruktív hi-tech vizsgálati, kezelési eljárásról esett szó (rádásul többnyire természettudósok elővezetésében) melyek egy része már a minálunk is hozzáférhető (persze ha van keret rá). Igy például: hordozható XRF ((Végvári Zsófia, TONDO SP1 Kft), lézeres tisztítás (Márton Zsuzsanna – Kisapáti Ivett, PTE Fizikai Intézet), röntgenspektrometria különböző eszközei (Dr. Tóth Attila Lajos, MTA, MFA),  gamma sugaras károsítóirtás (Corneliu Ponta, National Institute of Physic and Nuclear Engineering és Mesterházy Dávid – Kovács András, Izotóp Kutató Intézet, Budapest), stb. mely technikák fotóműtárgyakra is alkalmazhatóak.
Volt egy előadás a korszerű LED-es világítóeszközökről itt az előadó szerint már teljesen UV és infravörös kibocsátás mentes és a normál fehér fény színösszetételét 90-valahány százalékban megközelítő termékekről számoltak be (bár kibocsátási spektrumgörbét egyet se mutattak). Az előadó elmondta viszont, hogy a nagy energia megtakarítás és egyéb gazdságossági szempontok miatt  pl. a National Portrait Gallery-ben is átálltak ezekre a fényforrásokra. (Farkas János, 3F Project).
A program: http://www.allomanyvedelem.hu/​userfiles/files/11Nemztkonf_pr​(1).pdf

A Getty-ben Dusan Stulik már az alternatív fotográfiai darabokra is kiterjesztette spektrométeres vizsgálatait erről van egy angol nyelvű írása az alternativephotography.com-on. Megérne valamit fordítani is belőle ide de most nem megy, tán később.

Alternative process photography and science meet at the Getty
Writers / Dr. Dusan Stulik and Art Kaplan at the Getty Conservation Institute
Photography / Dusan Stulik, Susie Clark

 

A végére egy kis csemege: régi fotográfusokat ábrázoló fényképek az http://www.antiquecameras.net/ -en.

http://www.antiquecameras.net/photographers18601900.html

Van még pár ilyen, de azt legközelebb. (Remélem.)

Linkek: (most a szövegben vannak)


A fénnyomás és egyebek elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html



Régebbi bejegyzések a témában:

Szubjektívvegyes: Escher, olajnyomás, dagerrotipológia, szociológia, restaurátorkongresszus.

***
Cindy Sherman, új árrekord, már nem a Prince a legdrágább. Aukciológia.

Már a Gurskyt is lenyomták. De jön fel a Medvegyev. Árrekordológia.

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

***

Stulik & Co. nálunk is.

Stulik és a barit. Vintázsbuktatás.

Hillotype, igaz is meg nem is. Stulik leleplez.

A Getty felhívása mindenkihez, Dusan Stulik és más...

---

---

 

The first part of a planned series about the Hungarian alternative photo process workshops: the XII. Contact Photo Camp Bugac, Hungary 03-10 july 2011. This event was started 12 years ago and was arranged in every years by a group of  young photographers.  They work with a quite few alternative, historical photographic processes. Kálmán Fehér a member of this group (and a fellow of the Hungarian Museum of Photography) reported about the 2011 camp.

Elég sok külföldi workshop szerepel az eseménynaptár blogomban, meg itt is, meg a fészbukos lapomon is. Idén például a Lacock-i Talbot Múzeum rendezett három izgi darabot: egy talbotipia tábort a feltaláló kastélyában, egy kollódium és egy dagerrotípia foglalkozást és mindegyiket egy-egy nemzetközi, közismert szakguru vezetésével. Most viszont felhívnám a figyelmet egy-két hazai rendezvényre amin már évek óta okítják a histórikus fototechnikákat.

XII. Bugaci Kontakt Fotográfiai Tábor
2011. jul. 03. - jul. 10 

Már 12 éve tartja minden évben ezt a tábort a Kecskeméti Fotókör fiatal társasága ez szép hosszú idő (mi anno kb. 6 évig bírtuk Gödöllőn). A tábor teljesen önfenntartó ez nagy dolog mikor a támogató források elapadása sokféle kultúrális  aktivitást szüntet meg. Az egyik fő szervező Fehér Kálmán a Magyar Fotográfiai Múzeum munkatársa, tőle kaptam adatokat az ezévi rendezvényről (is):

"Napi átlagban 8-9 ember fordult meg a táborban a két hét alatt. Ez kb. összesen 16-20 fö. Az ország minden részéből voltak aktív és vendég látogatók, sőt még Komárnóbol is. Sajnos a szándékozott "szellemi műhely" összehozása nem sikerült, talán a késői szervezés miatt.

Akik nem a Kecskeméti Fotókör és holdudvarának tagjai:
Varga Tamás - Debrecen (az Új Fotóműhely tagja, kollódista)
Varga Tibor - Komárnó (Platinotípia)
Patrus Dóra - Budapest (érdeklődő)
Patrus Sándor - Budapest ( Ágens Galéria tulajdonosa)
Gőz László - Szolnok (OKJ alkalmazott fotográfus képzés hallgatója)
Zsíros Gábor - Kecskemét ( OKJ alkalmazott fotográfus képzés
jövőbeni hallgatója) és még sokan mások...

Az alkalmazott technikák, amiket viszonylag jól kézben tudunk tartani:
Argentotípia, Kalitípia, Cianotípia + barnítás, Antrakotípia, Oljanyomat, Sópapír, Arrow-root, Zalka mester  közreműködésével Ambrotípia, kollódiumos nedves lemez negatív. Csináltunk már albumint, de az ottani körülmények nem alkalmasak maradéktalanul. Kísérletezünk a carbon/pigment nyomattal, a negrotípiával, stb.

Évek óta rendszeres vendégünk Zalka Imre, pár éve Vékás Magdit hívtuk meg."

Hát ennyiféle eljárás nem is tudom, hogy fér bele 1 de akár 12 hétbe is...

Folytatva a magyar változat sort, terveim szerint a következő bejegyzés a FotóFalu Szabadegyetemről szólna


Linkek:

Kecskeméti Fotókör:
http://szemszo.blogspot.com/

A Kecskeméti Fotókörről:
http://www.cakk.hu/fabatka/

Ambrotípia - Zalka Imre (video):
https://www.youtube.com/watch?v=mWeyMHnXyYE

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

---

---

Ez most a blogról és a honlapról szól. Szóval offtopic. Vagy szolgálati közlemény. Vagy ilyesmi.

Az elmúlt két hónapban nem vol új bejegyzés. Ennek több fő oka van, az egyik, hogy nem volt sok kommentálandó érdekesség a nyári uborkaszezonban, a másik, hogy a kisebb jelentőségű de érdekes dolgokat a Facebookos lapomon kevesebb macerával jeleníthettem meg, mint amit egy blogbejegyzés igényel (ld. még: a vénülés lustít). Jóllehet ott tavaly tavaszi belépésem óta valakik letiltatták a honlapom és a blogom egyik címét (ezekről nem oszthattak meg anyagokat a Fbookon, de szerencsére van több cím is) sőt, mikor megkérdeztem a céget (és mások is), hogy mégis miért, nem is válaszoltak. Érdekes. Más kérdés, hogy én is és mások is nagy előszeretettel játszottuk ki a cenzúrát, merhogy azzal azt kell csinálni.

A harmadik ok, hogy sok dolog volt a technikai problémákkal is ami viszi azért az időt. A honlapnak eredetileg 3 címe volt 3 különböző szerveren (mert az első időkben folyton leájult valamelyik és így gondoltam a folyamatos elérhetést megteremteni). A 2008-as gazdasági válság kettőt kinyírt ezért előbb a geocities aztán nemrégen a tar.hu szűnt meg. Utóbbinak alapvető szerepe volt bizonyos anyagok elérhetővé tételében azóta se sikerült teljesen pótolni, ráadásul gyakran találok a lapon még oda mutató linkeket, biztos még mindíg van pár. Új helyeket kellett keresni (ingyeneset, hogy a korlátozott büdzsémet inkább tartalmi fejlesztésre használhassam, ezért nincs saját domainnevem se, utóbbi okozhatott pár problémát az utóbbi időben a lap megtalálhatóságában mikor más címre költözött de az ARCHALTFOTOKONZERV cím alapján a guglin mindíg megtalálható maradt. Mondjuk nem egy könnyen megjegyezhető címet találtam ki...). Az új helyekere fel kellett pakolni az anyagokat stb. ez is helybenjárás.

Idén tavasszal mesélték nekem a felhasználók, hogy az archfoto.atspace.com-ot, ahol a honlap fő változata van, a magyar telekom felhasználói nem tudják elérni. Mivel nem tudtam mit lehet ilyenkor csinálni az NHH-hoz fordultam tanácsért, kb. másfél hónap után válaszoltak, de félreértették (?) a kérdést és arról írtak mi lenne a teendő ha a tárhelyszolgáltatómmal van bajom. Azzal meg nincs, mivel minden egyéb honi és külföldi Internet szolgáltató rendszeréről elérhető, még a telekom német anyacégééről is (a statisztikázó sw. szerint). Megismételtem a kérdést, hát még válasz nem érkezett de a lap pár napja ismét elérhető a t-online adsl-ről is... Addig vicces volt: a honi felhasználók az amerikai szervert használták az amerikaiak, meg az európait. Mindenestre megint bejött a több netcím.

A tar.hu helyett a freewebre raktam a lapot ami viszont pár hete leájult  hardwerhiba miatt , de az ok csak később derült ki, úgyhogy most két újabb helyet tesztelek, amik egyébként is jobbnak tűnnek.

Más viszontagságok: a tavaly tavaszi autórongálás tetteseit (amit a Petőfi dagerrotipes bejegyzéssel kapcsolatosnak gondolok) elkapták. Legalábbis ezügyben tanúnak idéztek a rendőrségre és azt mondták hogy megvan(nak). Ez se volt akármi, idén tavasszal kaptam egy idézést, fogalmam se volt miről van szó (nem tettem feljelentést a rongálók ellen, nem láttam reménytelinek, hogy elkaphatják őket). Fogalmam se volt hát, hogy milyen ügybe kevernek bele és felhívtam az illetékes rendőrt aki azt mondta, hogy telefonon nem adhat felvilágosítást. Na jó elmentem a jelzett időpontban és kiderült, hogy aki beidézett az nincs ott, de azt üzente, hogy háromnegyed óra múlva visszajön. Nem jött. A kollegája akinek a portás szólt, hogy mi legyen, meg a behívómból tudta meg úgy kb egy óra után, hogy nem rabosítania kell... Ezután némi idővel telefonhoz hívtak és elnézést kértek, majd kérésükre bediktáltam mindkét telefonszámomat. És végre elmesélték (telefonon, igaz a saját belsőjükön), hogy a rongálásról van szó amit állítólag egy másik áldozat bejelentett nekik. Ráadásul egy szakmailag fontos, előre egyeztetett munkanapomat cseszték el az egyik múzeumban, amit azóta se sikerült pótolni. Némi hónapok után megint kaptam egy idézést, most végre ott volt az illetékes. Egy szót se ejtett a múltkori esetről és megkért, hogy hozzak egy papírt egy karosszériástól a vélhető kárértékről (amiért persze majd még én fizethetek) ezután előadta, hogy ha tudta volna a telefonszámomat már előrébb tarthatnánk, majd ő is felírta. A címemet és nevemet tudta, arra jöttek az idézések, nyilván a rendőriskolán nem tanítják a telefonkönyvet...

Az eseménynaptár gondolkodás alatt van, túl sok munka van vele és rövid aktualitása miatt elég kevés érdemi látogatóra számíthat, úgyhogy valahogy át lesz dizájnolva, hogy ne vegye el a kapacitást hasznosabb dolgoktól. Erősíteni szeretném a kétnyelvű anyagok szerepét is a növekvő nermzetközi forgalom miatt. 

A következő bejegyzés a Bugaci Kontakt Fotográfiai Tábor nevű fototechnika történeti tábor, idén immár 12. évi rendezvényéről szól. Ez valószínűleg a leghosszabb ideje együttműködő honi közösség ebben a témában.

 

---

---

150 éves a színes fényképezés, legalábbis ma 150 éve, hogy a skót fizikus, James Clerk Maxwell  1861. május 17.-én, egy Thomas Shutton nevű fotós segítségével készített additív színes képet vetített angliai előadásában. Ez az első ránk maradt színes kép.

 

Három színkivonati képet csináltak a szalagról a három alapszínnek megfelelő (vörös, zöld és kék) szűrőn keresztül és három vetítővel, amik előtt a megfelelő színszűrők voltak, egymásra vetítették a képeket. Máig nem értem, hogy a fenébe tudták a vörös szűrőn keresztüli részképet kiexponálni mikor a kollódium csak a zöldig volt valamennyire érzékeny...

Ezen az alapelven később is készültek képek, amíg az Autochrome-t fel nem találták nem is volt más lehetőség, de azután is alkalmazták a színkivonati negatívokat különféle okokból egész a legutóbbi időkig. Először a nemeseljárások segítségével tudtak színes papírképeket készíteni (bár ez a változat az additív Maxvell-féle módszertől annyiban különbözött, hogy a szubtraktív színkeverés elveit használta).

Ilyen módszerek voltak például az olaj- és brómolaj átnyomás, a guminyomat, a pigmentnyomat, a carbronyomat és néhány fotomechanikai nyomtatóeljárás, stb. Itt egymásra került három vagy több, az alapszíneknek megfelelő színű képréteg.

Speciális kamerákat is gyártottak e célra ahol pl. féligáteresztő tükrök segítségével egyszerre három negatív exponálódott a megfelelő színszűrők segítségével.

Később amikor már a mai analóg anyagokhoz hasonló színképzős színes felvételi anyagok megjelentek, ezek fakulékony volta miatt képüket átmentendő ezekről is színkivonati képek készültek fekete-fehér anyagokra. A filmipar is használta ezt az alapelvet konzerválási célokra vagy épp a Technicolor felvételi technika révén.

Az alapelv még mindmáig a digitális technikákban is működik, ezek is alapszínekre bontva rögzítik és jelenítik meg a képet és a lézeres, ledes levilágítók vagy a nyomtatók is ugyanígy működnek...



Linkek:

Pioneering colour photography:
http://www.bbc.co.uk/news/13411083

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html


Régebbi bejegyzések a témában:

175 éves a negatív. Vagy ilyesmi.

Vállas Antal meg a Magyar Fotográfia Napja.169 éve a dolognak

Mostmeg a gyakorlati fényképezés lett 170 éves.

100 éves az Autochrome. Vagy 104. Vagy 103.

---

---

frissítve: 2011 máj. 18.

Kis offtopic sorozatom legújabb gyöngyszeme megint közgazdasági irányt  vesz a kúltúra nevű, manapság hátrányosodó helyzetű dologból némiképp kipislogván.

Új rekorder született  2011 május 11.-én a Christie's  New York-i "Post-War and Contemporary Art Evening Sale" című árverésén, Cindy Sherman, 1954-es születésű művész, Untitled #96 című, a szerző 1981-es Centerfold sorozatából való hagyományos színes (színképzős) anyagon lévő, 61 x 121.9 cm méretű képe 3,890,500 USD-ért (731 millió HUF 188-asával számolva) eladott képe.

A stratégia ismerős: képzőművészeti aukción indult ahol az árszínvonal lényegesen magasabb (301,683,000 USD volt a teljes forgalom), például a legdrágábban elkelt kép Andy Warhol  Self-Portrait  (Önarckép) című 4 db-os szitanyomata 38,442,500 USD -ért (7 milliárd 227 millió HUF 188-asával) kelt el, ami kb. 10 szerese az új rekorderének, ez így nem tűnhet túl soknak és ez magasabbra húzza az árat. Ez már a Gurskynak és a Prince-nek is bejött. Érdekesség még, hogy a győztes licitet egy Philippe Segalot nevű úr tette aki azelőtt a Christie's modern művészeti részlegét vezette, most pedig privát tanácsadója számos notabilitásnak, milliárdosnak többek között Francis  Pinaultnak akinek már van a gyűjteményében Cindy Sherman kép is.

Ha még azon is elgondolkozunk, hogy az említett Warhol kép (Polaroid) fotók alapján készült szitanyomat, hát van mit feldolgozni...

Ez már csak ilyen.

Linkek:

Cindy Sherman A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cindy_Sherman

Cindy Sherman, "Untitled #96" a kép a Christie's oldalán:
http://www.christies.com/LotFinder/lot_details.aspx?...

Philippe Segalot, a cityfile, New York's 2,144 most notable oldalán:
http://cityfile.com/profiles/philippe-segalot

A világ legdrágább fényképei,  Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_vil%C3%A1g_...

Régebbi bejegyzések a témában:

Már a Gurskyt is lenyomták. De jön fel a Medvegyev. Árrekordológia.

Edward Steichen fotó 2.9 millió dollárért

Gursky másodikra (másodikkal) lenyomta Steichent.

Meg minden az "fotoaukció" kulcszónál, ami az oldalsávban klikkelhető

---