---

Frissitve: 2016. 10. 24.

 

Summary: I tested a few roll 35 mm films which was exposed at the 1956 Hungarian freedom fighting. 4 of them have cellulose nitrate base and 2 acetate cellulose. Opposite of the well known Kodak statistic where the last time manufactured nitrate film for photographic uses  was in 1938, in the Central-Europe nitrate base films was produced about till the middle of 1960s. Also used widely movie negative films for photographic use, because of the difficulties in the supply of photographic materials.

 

Már régóta ülök a témán de nem könnyű anyagot találni hozzá, és persze a körülményhiányaim se segítenek benne. A film se adja könnyen magát az évekig feltekert anyagot szintén évekig kellett fordítva feltekerve tartani (emulzió kívül), hogy valamelyest kiegyenesedjen.  Most azért felteszem ahol tart és majd idővel igyekszem bővíteni, javítani.


Ezt a pár tekercset egy lezárt edényben elásva tartotta a tulajdonosa évekig (legalábbis ezt tudom róla) és van még néhány korabeli 6x9 cm-es nagyítás, de mint kiderült nem mindegyik képről és viszont ami van az nem mind a megmaradt negatívokról. Elsősorban a korabeli fotóanyagok típusai és beszerzésük körülményei érdekesek ebben a blogspotban.

Teszteltem a hordozókat és a mindenki által idézett "Conservation of Photographs" Kodak publications 1985. (89. p), a Kodak adatait tartalmazó táblázathoz képest, mely szerint 35mm-es fényképészeti filmet utoljára 1938-ban gyártottak nitro-cellulóz hordozóval (ugyanolyat filmgyári használatra 1951-ben) nálunk még 1956-ban is javában használtak nitro-cellulóz alapú filmeket fényképezésre. Sőt a korabeli szakirodalom szerint még később is gyártották valamikor az 1960-as évek közepéig lehetett használatban... (A nitro-cellulózról lásd: http://archfoto.n1.hu/kislex.html#Hordozo)

A 7 tekercs filmből 5 volt nitrocellulóz hordozón és kettő acetátcellulózon.

"A" Nitrocellulóz Agfa ULTRARAPID Széljelzésen AGFA 404 241996 20/I
"B" Nitrocellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA 403 075834 10/H
"C" Acetátcellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA S 327
"D" Nitrocellulóz  Agfa Isopan ISS Széljelzésen AGFA ISOPAN ISS, képkockák számozva
"E" Nitrocellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA 403 075837 10/H és 075836 10/H
"F" Acetátcellulóz Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA S 321 039392 1/E
"G" Nitrocellulóz  Agfa SUPERPAN  Széljelzésen AGFA 403 075843 10/H

Az alábbi albumban néhány széljelzés minta látható:

• 
• 
• 
• 
• 

Hazai negatívanyagok c. könyv (1959) a bevezetőben a tárolásnál tárgyalja a nitrocellulóz anyagokat (nyersanyagét, nem a kidolgozottét) a 35 mm felvételi- és pozitív filmnél írja, hogy acetátcellulózon van de a többinél semmit. A Kodak adatai még magára a gyárra is korlátozottan érvényesek mivel az európai gyárai szintén tovább gyártották a 35 mm-es anyagokat nitrós hordozóval. Az Agfa helyzete is komplikált ezidőtájt: a kettévált Németországban 2 egymástól független Agfa gyár működött a nyugatnémetországi Leverkusenben a keletnémet pedig Wolfenben, de mindkét cég ugyanolyan márkaneveken és elég hasonló csomagolásban gyártotta az amúgy egyre különbözőbb termékeit. Magyarországra akkoriban főleg a keleti Agfa termékeit hozták be (ez a gyár később ORWO-ra változtatta a nevét). A keleti Agfa, a konzervátor szakirodalom szerint még az 1960-as években is gyártott nitrocellulózos filmanyagokat.

A másik érdekesség, hogy a fenti listában szereplő anyagokat egy kivétellel mozifilmekhez gyártották, vagyis csak nagy tekercsekben (30-300 méteres) forgalmazták és az anyag tulajdonságai fényképezésre kevésbé optimálisak voltak, és más márkaneve is volt mint a fényképészeti anyagoknak. Ennek magyarázata a korszakra jellemző hiánygazdaság lehet és a szegénység. Különböző dolgokat időről-időre nem lehetett kapni, például fotóanyagokat se, és ha mégis nem biztos, hogy tellett rá. Ilyenkor "szerezni" kellett valahogy. A filmipart ami propagandaszempontból is fontosnak találtatott viszonylag folyamatosan ellátták valamilyen nyersanyaggal és itt folyamatosan keletkezett ún. "reszli" ez a nagy tekercsből megmaradó néhány méteres rész, amit a kamerába már nem volt érdemes befűzni és ami aztán kézen-közön a magánfelhasználókhoz vándorolt. Egy ilyen reszliből több tekercsnyi fényképezőgépbe való film is kitellett. Ez a gyakorlat a rendszer egész idejében zajlott még a 80-as években is de ez egy másik történet... Háborús időszakokban különösen problematikus volt az ellátás így a világháború környékén például Escher Károly is hasonló anyagokra dolgozott.

A rend kedvéért azért megjegyzendő egy időben a reszlit hivatalosan is forgalmazták, a diafilmgyártó vállalat boltjában lehetett kapni fényképezőgépbe való hosszúságúra felvágva (de néha fényt kapott film is volt a csomagolásban...).

 

A további zavart a Superpan név okozza, ilyen néven különböző időszakokban és helyeken egészen eltérő tulajdonságú (méret, érzékenység, stb.) anyagokat forgalmaztak, sőt még ma is gyártanak egy változatot. A márka 1928-ban jelent meg amikor Prof. Eggert, John (1891-1973) az Agfa wolfeni laboratóriumában kidolgozta az aranyérzékenyítés módszerét és ezzel egy a piacon lévőknél magasabb érzékenységű mozifilm negatívanyagot készítettek, ez volt az eredeti Superpan. Az Agfa pánkromatikus fényképészeti filmjeit általában Isopannak hívták de volt egy amerikai cége is az Agfa-Ansco (Ez az Ansco a már a dagerrotip korszakban is meghatározó Anthony és Scovill cégekből alakult) ami az érzékenyebb fényképészeti filmjeit is Superpan néven forgalmazta. 

Van még az Agfa Ultra-Rapid ezzel is kb. ugyanaz a helyzet mint a Superpannal de csak az 1930-as évek végétől gyártották.

A filmek szélére exponált jelzések gyakran hasznos információkkal szolgálnak, némely gyártó például jelezte, hogy a filmje nitrátos (ritka, az Agfánál például még nem láttam ilyet) vagy már acetátcellulózra készült ez esetben a safety ill. a Sicherheitsfilm volt a jelzés. Az itteni Agfa anyagoknál ez egy diszkrét S.

Az, hogy a gyárak a mozifilm nyersanyagokat tovább gyártották az egyébként tűzveszélyes és pusztulékony nitrocellulóz hordozóra az annak köszönhető, hogy az acetátcellulóz akkori változata kevésbé bírta a filmkészítési technika mechanikai megpróbáltatásait. Az egyetlen fényképészeti célra gyártott anyag itt a filmek között az AGFA ISOPAN ISS, de ez is nitro...

 

A filmhordozó tesztelésére többféle módszer van, a leggyorsabb változat  triklór-etilénben történik: a film kis darabját kell belenyomni, hogyha lesüllyed a minta akkor nitrocellulóz, ha a felszínre úszik akkor acetátcellulóz. A gyakorlatban kissé átverősebb, de többnyire működik. Ez a teszt a jövőben problematikus lehet mert az EU-ban betiltották e vegyszer használatát. (Nagyobb mennyiségben a gőzei is mérgezőek, az ilyen tesztekhez nagyon kis mennyiség is elegendő és megfelelő módon alkalmazva nem sok jut ki belőle, illetve a megfelelő szellőzésről gondoskodni kell)

 

 

 

 

 

  Az A jelű film nitrocellulóz és ezért lesüllyedt,az F jelű pedig acetátcellulóz és emiatt a felszínre úszik.

---