Egy Van Ham nevű aukciósházban (http://www.van-ham.com), Kölnben, 449 fényképet, május 11.-én.

Magyar vonatkozás: Paul Almásy (eladták 800 EUR), Robert és Cornell Capa (60-62 tétel vegyes eredménnyel - a Magnumosokkal kapcsolatban: Capa, Bresson, stb mindenféle hamisítási történetek vannak forgalomban és emiatt problémák lehetnek az eladással) és Kepes György  (vették, 600 EUR)

Rengeteg régebbi és újabb híresség képei vannak az anyagban. (Ez hiányzik a mai magyarországi fotóaukciókról, kissé provinciálisak lesznek tőle és nem vonzzák a fizetőképesebb rétegeket eléggé.)
 

Gursky is volt (135. tétel , „Singapore II”. 1997. Cibachrome, Diasec-ben tálalva: 16500 EUR)

Most is érdemes megnézni az online képes katalógust, nemcsak vevőféléknek:

Katalógus (eredményekkel).

(Blogtematika on) Technikameghatározások: Civilizált. "Gelatinesilberabzug" minden zselatin-ezüst képnél, kivéve Frantisek Dritkolt ahol "bromsilber"-t írtak (Keleteurópai átok?)... Van utópia is, többször odaírták azt is, hogy pl.: Agfa-Brovira meg ilyesmi. (Lásd az előző beírványt.) Van egy jó kis szótáruk a meghatározásokról (angol-német).

Alternatív, történeti eljárások: Kortárs felhasználás nemigen. Történeti annál inkább. A legérdekesebb egy 7 darabból álló kollekció (197-204. tétel) Heinrich Kühn-től, a nemeseljárás korszak egyik legismertebb személyiségétől, az 1910-es évekből: duplex gumi-platinnyomat 1912-ből, (400 EUR megvették) olajátnyomás 1910-ből, platinnyomat japánpapíron, enyvnyomat japánpapíron, heliogravür, guminyomat. Utóbbi más szerzőtől is. És persze albuminok, főleg XIX. szd.-i útiképek, albumok. Celloidin, Woodburytípia: aukció katalógus :-) 1870-ből, Párizsból, a Goupil & Cie cégtől, 1550 EUR - nem kelt el.

Érdekesség: két fakult színes dokumentarista fotóval is megpróbálkoztak az 1970-es évekből, (436-437. tétel) de sikertelenül. Fotókönyvek is voltak.

Az egyes technikák elmagyarázása a Kislexikonban. Kivéve a Diasec-et. (Ez egy módis installálási eljárás. A képeket plexiüveghez ragasztják, képes felükkel, szilikongumi segitségével és préselés közben. Általában ménkü nagy képeknél használják. Konzerválásilag kétséges módszer de igen jól néz ki.) A Cibachrome-ra a Google-n lehet rákeresni Ilfochrome classic néven...

Lesz még:

Sotheby's. Londonban, május 29. (katalógusnézéshez regisztrálni kell, de van jó).

Christie's. Párizsban, május 30.-án: "Un Certain Regard sur la Photographie: A French Collection of Photographs." Katalógus.
Londonban, május 31.  Katalógus.

Úgylátszik aukció az mindíg van. Így legalább lesz témám. Mondjuk amit a pénz önkényuralkodik a kultúrával (is) manapság azt igen utálom, de tanulmányozni a dolgokat az érdekes. Azt nem kell elhinni viszont, hogy az a legértékesebb kép  amiért a legtöbbet adnak, de véletlen egybeesések nem zárhatók ki...

Mostmár nálunk is van ám (fotó)aukció. Kicsi, eklektikus de a miénk. Legutoljára már az elit vonalba tartozó Kieselbach-nál, 2x is. Az alternatív/töténeti technikákról itt most nem sok blogolni való akad, egy ambrotípa képviseli őket (az se művészeti felhasználás). A magyar vonatkozású anyag meg ilyenkor ugye nem különösség...

A sok, zselatin-ezüst előhívópapíron lévő (fekete-fehér) kép viszont elég változatos neveken szerepel a technika rovatban. (Na persze már az is öröm mifelénk, hogy van valahol technika rovat, sikerült kivívni pár évtized alatt ezt a fel való zárkózást. Hurrá.) Az alkalmazása viszont jelentős fokú tétovaságot sejtet.

A május 11.-i vígszinházi aukció netes katalógusában szereplő ilyen fotóknál (198-202. tétel), 3x a "silver print" meghatározás szerepel, 2x az "ezüstbromid papír színezett". A május 19.-i "Fotó- és grafikai aukció" online katalógusában viszont egységesen "Zselatinos ezüst nagyítás" látható az ilyen képeknél. Van fejlődés.

Míg az előző esetben a szabadságon lévő szakfordító esete és némi szemléleti zavar tapasztalható (a  kész képben nemigen van -bromid,  ha a fixálás művelete sikeres volt, viszont a színezés révén ezüstszulfid, -szelenid vagy akár arany is lehet a képalkotó anyag. A zselatin nevű kötőanyagról meg nem decens dolog megfeledkezni. De ha lehet, ne az ezüstbromid mintára -- tekintve, hogy a  zselatin feldolgozás előtti állapotában tehén volt...) a második eset sokkal szakszerűbb, kivéve a "nagyítás" szó szisztematikus alkalmazását oly esetekben is, mikor a kép kontaktmásolat (mint például a két Székely Aladár féle Ady portré)... Talán a diplomatikusabb "kópia" (papírkép, pozitívkép) szó szerencsésebb lenne alulinformáltság, bizonytalanság esetén.

Tény, hogy a "silver print"-nek nincs még épelméjű műfordítása magyarul, (nyelvújítók hajrá!) de ez a legtöbb esetben zselatin-ezüst papírnál szereplő meghatározás szokott lenni, így huszárvágásilag ekként is lehetne fordítani (mikor tényleg úgy van). Van (ritkábban), hogy csak annyit sikerült felismerni, hogy a képalkotó anyag ezüst, ilyen esetre az "ezüstalapú fénykép" vagy hasonló kifejezést javallanám...

Utópia részleg:

Természetesen, fejlett esetben, bármely addicionális információ hasznos lehet például, hogy a kép modjuk Forte, Fotrtezo gyártmányú/márkanevű, ezüstklorobromid érzékenyítésű, félmatt felületü, kartonvastag, tiszta cellulóz hordozójú (fiber - nem műanyagbevonatú) fotópapírra készült (ha van honnét tudni). Az meg különösen érdekes lehet a jövendő tulajdonos számára, hogy milyen színezéssel készült a kép (persze itt is csak ha van adatforrás), mivel a várható élettartama ettől nagymértékben függ. Meg pesze, hogy volt e színezés egyáltalán. (Nem mindig látszik: az arany, poliszulfid színezésű fekete-fehér kép nem feltétlenül barnás, sőt.) Lehetne még a múzeumi szintű (tartósító) kidolgozás esetét boncolgatni élő szerzőknél, ha a piac ezt amúgy respektálná (anyagilag, szakszerűségből kifolyólag)... Stb.

 Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

. 

 Július 19-20.-án  a Stuttgart-i, Staatliche Akademie der Bildenden Künste, Konservierung Neuer Medien und Digitale Information nevű részlegében, a  France Scully-Osterman és Mark Osterman duett, nedves kollódiumos eljárás foglalkozást tart, az ambrotipiát is beleértve. Ebben a dologban valószínűleg ők a legjobbak mostanság.

 A kortárs művészet szemponjából is igyekeznek képbe helyezni ezt a technikát, például mint a gyártóktól való függetlenség egy lehetőségét (főleg most, hogy analóg gyártók lassan nem is lesznek). Az eset 300 euróba kerül anyaggal együtt. Jelentkezni e-mailban  vagy a +49 (0)711-28440-225 faxszámon lehet. Max 10 fő fér bele.

 Minthogy ők amerikaiak, általában jóval messzebb szoktak workshopni. (Június 30 - július 1.-ig Rochester-ben fognak, Master's Class: Negatives címmel). Július 27-28.-án viszont Berlinben (Fachhochschule für Technik und Wirtschaft) csinálják, ezügyben  Prof. Martin Koerber -nél lehet érdelődni: e-mail. 

Link még:
http://www.fotografie-studium.de/ambrotypie/

 

Mark Osterman: Hesitation.  Egész lemezes, színezett, rubint ambrotípia, 2005

(A http://www.mediaconservation.abk-stuttgart.de/index-Dateien/Osterman.htm oldaláról linkelve)

 Ugyanott (mármint Stuttgart-ban), június 21.-én 18:00 h -kor, James M. Reilly, az Image Permanence Institute (IPI), Rochester, USA, igazgatója tart előadást a fotográfiai megelőző konzerválásról és más médiumokéról is. Ez viszont ingyenes, jelentkezni e-mailban  lehet. Kellő érdeklődés esetén egy kétnapos továbbképzést is tart.

 Ez az IPI a legnagyobb tekintéllyel (és ennek megfelelően kb. a legerősebb ellenzői táborral) bíró kutatóintézet a fotokonzerválás témakörében. A  legtöbb nemzetközi szabványt (ISO) e területen az ő közremüködésükkel dolgozták ki. Más hasonló dolgokban is meghatározó a szerepük, például ilyen, az általuk konstruált PAT teszt, vagy a konzerváló színezésben, a szelén trónfosztása a poliszulfid javára.

 Helyileg Rochester-ben vannak ahol a Kodak, és pesze időnként lázasan tiltakoznak ellene, hogy valamely közeli viszonyban (függőség) lennének....

A programokról németül

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

Újabb  adalék a:  Wilhelm és kópiafakulás.  című bejegyzéshez, 2007.05.12-én,
ezekről a dolgokról egy újabb, érdekesebb cikk a New York Times-ben:

It Isn’t That Images Fade, It’s That They Can Vanish

By IAN AUSTEN, Published: June 5, 2007

 A "megörökítés" c. szöveg amit fényképügyben használni szoktak volt, rendesen félreértésnek bizonyult, mikor az idők során jól kiderült milyen egy pusztulékony egy médium ez.

 A technika azonban rettenetes mértékben fejlőd, így kitört a digitális korszak és az ő (hard)pozitívtechnikája a nyomtató által összefestékezett print. Ez rögtön az elején túlszárnyalta a hagyományos módszereket: rekordidő alatt pusztult el róla a kép. Mostanára azonban kezdenek elmúlni a régi vad idők, a "dye" néven lenézett festékek helyébe a szép új "pigment" típusúak jöttek és a gyártók egyre szebb évszámokat írtak a prospektusokba (hogy majd meddig fog a velük összekent nyomtatvány tartani, főleg ha a hozzájuk ajánlott papírféléket is használják). Ezt onnan tudják, hogy szorgos kutatók szimulációs kísérletekkel igyekeznek az elkövetkező évek várható megrázkódtatásait összesűríteni egy rövid de rémes periódusba, és amit a tesztelt kép művel ezalatt, abból próbálják megsaccolni mit fog csináni a valódi jövőben. Persze az élet nem olyan egyszerű, a valóság azért tud még egy két trükköt amit nem lehet előre látni. Ja, és a kutatásokat többnyire a gyártók szponzorálják... Mindenesetre a mostani, 40-100 éves jóslatok elég hosszúnak látszanak ahhoz, hogy senki se fog emlékezni rá, melyik cégnél is kéne reklamálni (föleg ha még meglesz).

 Hogy azért ne legyen túl egyszerű a dolog a menős gyártók gépeihez árult menős festékek és papírok jó drágák, emiatt nonameék lehetőséget látnak benne, hogy olcsóbbért kínálják ugyanazt (vagy nem ugyanazt).

 Innentől elég átláthatatlan a helyzet: minden bóvli ami olcsó, vagy minden pénzkidobás ami márkás, vagy mindkettő, vagy egyikse? Na ezt  igyekeznek még bonyolultabbá tenni az (ennyire vagy annyira) független tesztelőcégek.

 Az egyik legnevesebb kutatócég, a Wilhelm Imaging Research  névadóembere, Henry Wilhelm május 4.-én nyilatkozott egyet  Ausztráliában, Melbourne-ben a Digital ImageMaker nevű médiumnak.

Interview with Henry Wilhelm in Melbourne, 4 May 2007  By Wayne J. Cosshall

 A cikkben összehasonlító ábrák, klf. gyártmányok feltételezett túlélési idejéről szóló táblázatok találhatóak. Bár a felsorolt holmik főleg az ottani piacon kaphatók, de a  Wilhelm Research honlapján  rendszeresen másfélék tesztjei is megtalálhatóak. Meg sok érdekes dokumentum is.

A felső sorban az Epson festék/papír bírja ki jól a tesztet (5 ppm ózon, 23°C és 50% relatív nedvességtartalom) alul meg a noname fakul. (Epson DURABrite Inks és Epson Premium Glossy Photo Paper kontra Calidad Inks és Calidad Inkjet Glossy Photo Paper -- A kép a cikk honlapjáról linkelve).

 A szövegből kiderül, hogy az Epson (DURABrite Ultra Ink a Premium Glossy Photo papíron) 40 évig fogja bírni, a nonamek meg sehol sincsenek tőle. (Mondjuk viszont az Epson a projekt szponzora). A szimulálásnál a fény- és a levegőben lévő károsító anyagok hatását tesztelték.

 A cég hagyományos (analóg) színes pozitívanyagokat is tesztel és különböző tárolási viszonyok következményeit is vizsgálja, különösen a hűtött tárolásét.

A dye és a pigment típusú festékek különbözőségének elmagyarázása, de angolul.

 Röviden: a dye vízoldható festéket tartalmazó tinta, a pigment pedig vízoldhatalan, mikroszkópikus méretű festékszemcséket tartalmaz valamilyen kötőanyagban, számos adalék társaságában.

 Ha minden igaz rövidesen érkezik hozzám egy másik tesztelési módszerről szóló beszámoló is.  Ha így lesz, lehet, hogy beírok belőle.

Megjegyzés: A digitális képekből "hardcopyt" nemcsak nyomtatókkal lehet csinálni, a Lambda vagy a Lightjet, stb. nevű eljárásokkal hagyományos (kémiai elven működő) fotóanyagon is megjeleníthető a kép. Az expozició ilyenkor képpontonként (pl. lézerrel) történik, a többi ugyanaz mint rendesen. Többen esküsznek a hagyományos anyagok szín és tónusrendjére és ezek tartósság dolgában is versenyképesek (még?) a nyomtatók által készíthető képekkel.

  Nevezett a Montana State University című intézményben alternatív fotográfiai technikát oktató professzor, mint ilyen lehet, hogy egyedülálló a világon.

http://www.permadocument.be/texte/Z/CA.html 

 Az Atelier pH7 egy brüsszeli intézmény ami alternatív technikájú kópiák készítésével, konzerválással és minden ehhez kapcsolódóval foglalkozik. Ők rendeztek kiállítást a képeiből (május -június).

 Squirrel Squish (guminyomás, cianotípián), a squish sorozatból.

 Christina Anderson duplex technikát (is) használ: többnyire cianotípián többrétegű guminyomatot (és fordítva is), ezenkívül a mordançage című képmódosító (destruáló) eljárással és a Solarplate márkanevű mai heliogravűr klónnal is dolgoz.

 Honlapja a:

http://czaphotography.com/

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

Frissítve: 2007. 11. 23. 

Nem szeretnék teljesen lemenni árverési híradóba (dehát úgyis mindent az a francos pénz mozgat manapság). De ha már itt írtam az akkor, a világ legdrágább fotójának számító Steichen képről, hát szó lehet az új rekorderről is.

Egy Andreas Gursky nevű, 1955-ös (Lipcsei) születésű művész, 2 képből álló műve a "99 cent II. Diptichon"  1,700,000 GBP-ért (akkori áron : 3,346,456 USD -- 615 400 000 HUF - 362-vel számolva) kelt el, 2007 február 7.-én, Londonban, a Sotheby's-nél. Ezzel megelőzte az előző rekorder Steichen képet ami 2.9 millió USD volt, 2006 február 14.-én, szintén a Sotheby's-nél.

Gursky az Artportalon 

Gursky a Wikipédiában (németül) 

Gursky (angolul)

A dologban az a vicces, hogy ugyenennek a szerzőnek az ugyancsak "99 cent"  címmel, az akkor még egy (ugyanolyan) képből álló opusát (amiböl a jelzés szerint 6 példány készült), ugyancsak a  Sotheby's-nél, de New-York-ban, 2006. május 10.-én, 2,256,000 USD ért vették meg.

Az első változatú kép.

A diptichon.

Mindkét alkalommal képzőművészeti aukción vettek részt a képek (nem fotóaukción). A technika a diptichonnál Cibachrome, a másik változat nem definiált anyagú, színes fotó. Lassan ezek úgyis alternatív/történeti eljárásnak fognak számítani.

A szerző már a 2003-as top-ten-ben is benne volt "Untitled V" című 1997-ben készült színes fotójával  (432,750 GBP; 611,229 USD) amit viszont a Christie's-nél adott el  2002-ben. De azt is februárban. Úgylátszik ez a vastag pénzek hónapja.

A nagy pénz felizgatta a galériásokat is: Londonban új műveit egyszerre két galéria, a White Cube és a  Sprüth Magers is bemutatta.

Link még: 

Manager Magazin: Árérzékeny fény, Fotókereskedelem

Wikipédia: A világ legdrágább fényképei

The 10 Most Expensive Photographs ever sold
 

 Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.eu/klexframe.html

Mostmeg a  Dorotheum-ban, Bécsben. Május 9. 302 fotó. Magyar vonatkozás több is. Még Zajky Zoltán is van. Hát egész más világ mint az előbbiek...

A Székely Aladár  kép példul egy ismert Ady portré (53.-as tétel) . Aszongya: "Der ungarische Maler Endre Ady, um 1910,Vintage, Bromsilber," .

Márminthogy az Ady egy magyar festő. Meghogy a kép vintázs. Láthatóan a későbbi, duppnegákról, kontaktolva sokszorosított adagból való - a vintázsok mattalbuminon vannak. És persze ezüstklorid (előhívó-gázfény) papírra másoltak akkoriban (másolat, mert a negatív 18 x 24-es). A többi stimmel.

A Kertész fotó fura jószág, mint egy családi emlékkép 1960-ból.

Viszont a keletebbi Európa művészete jobban képviselteti magát mint az előzőekben és ez jó. Még alternatív technikai szakkönyv is van (a híres Kühn: Technik der Lichtbildnerei. 1921.).

Vannak alternatív/történeti technikák is pl. dagerrotípia, albumin, woodburytípia (Nadartól), celloidin, aristo (sztereo hátaktok).

Ez csak most futólag, majd még hozzáírok ha tudok.

Az online katalógust most is érdemes végignézni :

A katalógus linkje 

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.eu/klexframe.html 

Egy Terry King nevű, sajátos egyén brómolaj workshopot (workshop - miafeneez magyarul?) rendez, május 14.-től, egy hétig a Richmond-i, Surrey nevű, angliai helyen lévő műtemében, 250 GBP díjazás esetén, max 6 személyig terjedő létszámmal.

Az illető egy FRPS (Fellow of the RPS) és RPS Historical Group Chairman (az RPS az a Royal Photographic Society, a világ legrégebbi fotós szerveződése, ami ezidőszerint az angliai Bath-ban hervadoz.). Amúgy az ember az alternatív technika mániások veteránja. Elvben  a: terryaking kukac aol.com címen érhető el (de nekem mostanában többször visszapattant).

A honlapja a: http://www.hands-on-pictures.com

és azon itt brómolajoz: http://www.hands-on-pictures.com/html/bromhow.html

van még workshop oldala is, jó sok lejárt dátummal.

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

Ma (2007. április 25. du 6-kor. ottani idő szerint) meg a Sotheby's aukciózik fotókat  New York-ban. Úgylátszik szezon van.

Photographs from the Private Collection of Margaret W. Weston

André Kertész persze itt is van pl.: van egy 1929-ben készült "VERT-GALANT" (Egy park neve, aminek a téli képe) című  ~18x24-es, szignált, párizsi képpel. Azt írják hozzá, hogy ferrotyped de ez nem azt jelenti, hogy ferrotípia, mivel ezüst zselatin kópia, hanem azt, hogy fényesre szárították. (Krómlapon, gondolom de régebben ferrotip lapot is használtak ilyesmire.) 80,000 – 120,000 USD-re saccolják az árát... Van még egy 1926-os, szintén párizsi, (25,000—35,000 USD) "CLOWNS OF THE FÊTE FORAINE" című képe is a készletben. Ja és Moholy-Nagy, és Brassaï...

A képek linkje (a fotót nem merem itt megjeleníteni, mert baromi sok jogi duma van a lapon...):

Kertész1

Kertész2


Alternatív/történeti technikájú képek vannak persze bőven pl.: mattalbumin és albumin  Eugène Atget-től, Julia Margaret Cameron-tól, Édouard Baldus-tól, Gustave Le Gray-től (a negatív technikára nincs utalás, pedig van neki saját), platinnyomatok Edward Weston-tól (sőt -ról), Frederick Henry  Evans-tól, több sópapír kalotip negáról az 1840-es évekből William Henry Fox Talbot-tól, viaszpapírnegatívról Charles Nègre-től, cianotípia (Anna Atkins 1850-körül), modern dagerrotípiák egy Adam Fuss nevű szerzőtől 2000-ből, modern heliogravürök, stb, stb.

(Az egyes technikák elmagyarázása a Kisslexikonban. A jó sok szerzőre meg tessen rákeresni a neten...)

Az online katalógus megnézéséhez regisztrálni kell (ingyen). A 140 kép szintén nem akármi, érdemes megnézni.

Pár eredmény az említett képek közül, 25.-ről (26.-án megy a másik fele).

Érdemes megnézni az online képes katalógust, nemcsak vevőféléknek, merthogy a fotótörténet nagyszámú híressége szerepel a 359 kép között.:

http://www.christies.com/index.asp?action=sale&id=21247
 

Ami a blogtematikát illeti, többrendbeli modern és klasszikus platinotípia, palládiumkép, pigmentnyomat és egy Robert  Demachy guminyomat (1905-ből) is van a képek között.

Íme az egyik Kertész kép 1914-ből, cime: Bocskay-tér, Budapest.    (Az aukcionált példány:19 x 24.8 cm-es zselatin ezüst kópia, ceruzaaláírásos szignóval a hátoldalon, szerzői reprint. 3-5 ezer dollárra saccolták és 4200 USD-ért -- 760200 HUF 181-el számolva -- adták el .)

Lesz még egy "MODERNIST PHOTOGRAPHS FROM A EUROPEAN COLLECTION" című árveretük ugyanakkor, ugyanott:

http://www.christies.com/LotFinder/lfsearch/SearchResults.aspx?intSaleID=21318

Na ott is van Kertész (több) és egy  Moholy-Nagy. Két platinotípia is van: Edward Weston és Paul Strand.

André Kertész a wikipédiában

Mármegin' a New York Times cikkéből táplálkozom és megint szó lesz egy  kis gömböcről...

A Photo Trove, a Mounting Challenge - New York Times Katie Hafner cikke 2007 április 10

Szóval ez a Bill Gates 1995-ben megvásárolta a Bettmann (fotó)gyűjteményt (11 millió kópia és negatív), má' szóval a Corbis nevű 1989-es alapítású cége vette meg... Azóta dollár tízmillókat költöttek gyűjteménygyarapításra: vettek gyűjteményeket és cégeket. (Bár ezt a céget eredetileg nem egészen ilyesmire alapították.) De legfőképpen jogokat vettek. Így a francia Sygma, a német Zefa képügynökség, a Szentpétervári Hermitage, a Philadelphia Museum of Art és a londoni National Gallery képjogait. Mostanára több mint 100 millió kép jogaival rendelkeznek.

A 2007 ápr 1.-i, The New York Times-ban, Randy Kennedy írt egy "Arsenic and Old Photos" címűt.

A cikk linkje

Az újságírósra poénkodott műben egy Dusan Stulik nevű úr nyilatkoz aki elszármazván Csehországból most a Getty Conservation Institute,  Photographic Conservation nevű részlegének, egy pincehelyiségében dolgoz. Hogy így jól megszabadult a mi kis gazdaságtól és helyzettől folyó keleteurópai kánaánunktól abban az irigylésre méltó szituációban vagyon, hogy dolgozhat. (A cikk szerint legalábbis - émmeg  itt például maximum blogot írhatok ilyesmiről de az itteni többiek se sokkal jobban vannak eleresztve...)

Most, hogy így a kezébe kapott némi technikát (infravörös spektrométerről és annak hordozható számítástechnikai hátteréről és asszisztenciáról írnak többekközöttileg) nagyralátó tényfeltáró tevékenységbe kezdett. Mindenféle fényképek készítési technikáját kívánja agnoszkálni ezzel a (nálunk divatos ránézek, azt mondok valamit típusú módszerhez képest) kellően hájtek és persze jóval egzaktabb eljárással.

A cikk szerint a  http://getty.edu/conservation/  lapon felhívással élnek a föld lakóihoz, (eddig nem találtam meg rajta de viszont itt igen: http://zonezero.com/magazine/articles/gettymuseum/index.html )  hogy miután a gyártók nem tettek félre mintát minden egyes fotóanyagból ami valaha készült (a predigital age-ban -- ahogy fogalmaznak) ezért az össznépességnél rejtező fotók segítségével kivánnák pótolni a hiányzó mintakollekciót. Így szinte a teljességet analizálni lehetne korszerű módszerekkel és valósabb képet kapni mi-micsoda ügyben.

Addig is, amíg az össznépi spontán anyaggyűjtés beindulna letámadja a múzemi kollekciókat, így pl. az angliai Bradford-ban lévő National Media Museum-ot (leánykori nevén: National Museum of Photography, Film & Television) ami az egyik legnagyobb fotótörténeti gyűjtemény a világon. (Jó sok pénzt kap az angliai lottóbevételekből és mint afféle kis gömböc magába szívja az elszegényedett gyűjtemények anyagait pl. a Royal Photographic Society-ét. Így például egyes művészeti gyűjtemények is a technikatörténeti múzeumi szervezetbe kerülnek. Olyan elmebeteg dolog mintha itt lenne - leszámítva, hogy pénzük van)

A múzeum gyűjteményében vizsgálódva lebuktatott néhány félreagnoszkált opust így példul egy, az első vanádiumból készült képnek tartott darabról kiderült, hogy egyszerű sópapír és egy Fox Talbot féle 1854-es, kísérleti darabként nyilvántartott képről meg, hogy baritált és kollódium kötőanyagú (tehát jóval későbbi és bizonyára gyári termék).

Ujságiróskodásilag leírják még, hogy hősünk olyanok miatt nem alszik éjjelenként, hogy példul egyszer arzént talált egy cianotípiában (a címsztory) és egész éjjel azon törte magát, hogy mit keres az abban (tényleg: mit?). Meghogy mit tettek az albuminpapírcsinálók azzal a baromi sok tojássárgájával mikor a gyártáshoz csak a fehérje kellett. (Népélelmezés?) A slusszpoén penig az, hogy arra a kérdésre mit mentsenek ki a népek a tűzből az az ajánlat, hogy először a gyereket, aztán esetleg a kedvest de legalább harmadikra a fotókat merhogy azok helyett nem tud másikat szerezni...

Van még benne ez-az (érdekes is) de azt mindenki fodítsa le magának...

Egy kis + info

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.atspace.eu/klexframe.html

Utólagos kommentár: A képeket visszavonatták az árverésről, mivel azokat "raktártakarítás" során szerezhették az eladók, így nem jogos birtokosok, legalábbis az örökösök szerint. Hosszú, szomorú történet, tán majd valaki, aki jobban ismeri nálam megírja...

 ****************************************************************

Egy világhírűvé és klasszikussá vált, magyar származású fotográfus negatívjait árulják az Ebay-en: MUNKÁCSI Márton [Martin Munkacsi] Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.

Életrajza az Artportalon: 

http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/munkacsi_marton

Az 5 doboznyi negatív, aminek a 75%-a üveglemez és a leírás szerint 290 font súlyú (45,36 dkg/font ~ 132 kg) 1 millió dolláros áron került meghirdetésre. A licit 2007 április 9.-ig tart. Az anyagban a korai 1920-as évektől egész az 1950-esekig készült fotók vannak. A tartalmukra nézvést idézek:

"It includes negatives of Mae West, Joseph Cotton, Lammles, Claudette Colbert, Leopold Constantin, Raymond and Renita, Paulette Goddard, Mickey Rooney as a boy, Jimmy Stewart, Delores Del Rio,  Cecelia Loftus, Buddy Epsen and Ray Bolger dancing, Steffi Duna, Louise Rainer, Joan Blondell, Norma Shearer, Leslie Howard, William Benedict, Bill Daniels, William Slaving McNut, Mitchell and Durant, Madge Evans, Elsa Larsen, Gladys Swarthout, the Humphrey Bogart Family, Tibor Van Halmay and Eva and lots more. There are negatives of William Randolph Hearst, Marion Davies and Charlie Chaplin shot at San Simeon, and the  last known negatives of Jean Harlow shot for a Life magazine cover shortly berfore she committed suicide. Katherine Hepburn , her two sisters and mother are also represented. Included is the negative of Katherine Hepburn standing in front of Howard Hughes plane (see photo in this listing)."

Az Ebay oldal:

http://cgi.ebay.com/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&item=250100038380

A neves szerző egyébként meglehetős nyomorban halt meg, mint rendesen lenni szokott. Inkább örökösnek érdemes lenni...

Tippem szerint e negák valószínüleg nem fognak elmenni ennyiért, mivel a műtárgypiac számára a szignált szerzői kópia (főleg ha vintázs) ami érdekes, talán inkább valamely szakirányú közgyűjtemény számára lehetnek kívánatosak.

Nna az első alternatív technikával dolgozó szerző kiállításának híre a blogomban (ami késik...)

Fly off

Kerekes Gábor

Időtartam: 2007. márc. 20. - 2007. máj. 11.

Cím:

Nessim Galéria

A galéria címe: 1061, Budapest Paulay Ede u. 10.
Telefonszám: 36-1-266-6258
Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 14.00-18.30

Miután a közgazdaság jól kinyírta a nyolcvanöt éve működő Forte gyárat, néhány fotográfiai szerveződés egy kis nosztalgiázós gyászünnepséget szervezett az egyik utolsó termelési napra és (emlék)kiállításokat is terveztek.

Forte emlékoldal az ARCHALTFOTOKONZERV-en.

Itt, az említett rendezvény, meghívó szövegének részletét és egy ahhoz kapcsolódó kiállítás honlapcímét közlöm.

 Az illusztráció egy régi, Forte fotópapír mintaalbumból való. Ekkor gyártották a legtöbbféle fotóanyagot. 

ForteForever – A kiállítás No.1
2007. 03. 10. - 03. 18.

http://www.maimano.hu/kismano/20070310_forte/index.html

(A lapon lévő szövegben a Forte másolópapír neveként -- amit Rotax-nak hívtak --  Protax szerepel...)

Zár a Forte / Forte factory closing


Számos emlékünk kötődik a Forte gyártású fotópapírokhoz, a Forte árnyalatokhoz. Mestereink számára méginkább összeforrott a fotográfia a Forte nevével.  

ForteForever - Az utolsó kiszerelés
2007. február 14-én (szerda) utolsó alkalommal csomagolnak Forte gyártmányú fotópapírokat a váci üzemben.

A Forteinvest Kft. a totalPLAN Vizuális Egyesület a Mai Manó Ház és a Magyar Fotográfiai Múzeum várja ezen a napon azokat a fotográfusokat, akik velünk együtt akarnak emlékezni első nagyításaikra, a sötétkamrában töltött izgalmas órákra, a vegyszerek savanyú szagára, az előtűnő szürke tónusokra.

Időpont: 2007. február 14., 10.00 - 16.00-ig

Helyszín: Vác, Vám u. 3.

Öncenzúra:

Most majdnem kommentáltam a szombaton (feb. 24.) az M2-őn 13:35 Európa Galéria elnevezésel előfordult tvmúvészeti alkotást a kecskeméti Fotográfiai Múzeumról.

De nem teszem mert yóságos, toleráns és más ilyesmi is vagyok...

A kép láthatóan nemeseljárással készült, a hét legmagasabb árú kép szintén. A hírek szerint a Steichen fotó egy platinnyomat amire (duplex technika) különféle színű guminyomatrétegeket vitt fel a szerző. A többi "helyezett" szintén platin/palládium, gumi- és pigmentnyomat volt.

"Starting from a black-and-white negative, Steichen used a special printing process to layer different hues of color over it. Sotheby's describes the print sold yesterday as a platinum print with one or more layers of gum-bichromate applied on top of it. Each layer was a different tone, and could have been altered with a brush or sponge. The resulting print is a ghostly blue-green. "

A Steichen képből három, technikájában és megjelenésében különböző változat ismert . A másik kettő közül az egyik a MET a másik a MOMA tulajdona, utóbbié volt az a példány is amit eladtak a Sotheby's árverésén. (A Gilman Paper Company gyűjteményéből vették 1983-ban.)

Lentebb van egy link a világ 10 legdrágább fotójáról 2003-ból, amiből hiányzik pl. az 1995. októberében 822,400 dollárért elkelt Dorothea Lange kép, egy 2000-ben 1,25 millióért eladott Man Ray és az előző rekorder az 1,248,000 dolláros (reklám)fotó egy Richard Prince nevű kortárs fotográfustól. Utóbbit megelőzte viszont ezen az árverésen két Alfred Stieglitz fénykép 1919-ből ("Nude" és "Hands") 1,360,000 illetve 1,470,000 dollárjával.

Steichen Photo Breaks Auction Record February 15, 2006 By Daryl Lang http://www.pdnonline.com/pdn/newswire/article_display.jsp?vnu_content_id=1002033354

Linkek:

A Sotheby's aukciós oldala a képpel

A MET kópiája

A világ 10 (2003-ig) legdrágább fényképe (angolul-képekkel) - magyar változat

Edward Steichen (1879-1973)- a Wikipedia-ból (angolul)

Prince Print Sets Auction Record For Photography

Az emlegetett technikák elmagyarázása a Kislexikonban.
http://archfoto.n1.hu/klexframe.html

Egyéb hírek erről:

612 millió forint egy fotóért 2006. február 15., szerda 10:46 InfoRádio / BBC http://inforadio.hu/hir/kultura/hir-23150/rss  

Vegyen fényképet 612 millió forintért! 06.2.15 08:53   http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=281227

Sotheby's Shatters World Record for a Photograph at Auction http://www.shareholder.com/bid/ReleaseDetail.cfm?ReleaseID=187668 '